Csiszár Mirella: Színháztörténet nagyítóval. Források a magyar színjátszás történetének tanulmányozásához, 1920-1949 (Budapest, 2018)
Műsorpolitika, dramaturgia - „... nem volt az egész légvár”. Erdélyi írók és a Vígszínház, 1937
Artúr, Vértess Lajos, Toronyi Imre és Gárday Lajos alakította.) A próbákat Hegedűs Tibor vezette, de Bánffy Miklós, a sorozat főrendezője teljes beleszólási és vétójoggal rendelkezett. A színház vezetése bizakodó: „Csupa szorgalmas fiatalember játszik, nagyon jó volna összehozni a dolgot. Nemcsak igen súlyos anyagi kérdés, de erkölcsi is.”16 És valóban: Kós drámáját az újságcikkek a magyar történelmi dráma újjászületéseként értékelték, és a Bánk bánhoz hasonlították. Úgy vélték, nagyobb a tét, mint egy új dráma sikeres bemutatása, most a magyar dráma újjászületése forog kockán.17 „Új hang, új szempontok, gyökeres magyar nyelv, építészihletű székely rovó ember írta mű a pesti színpadokon, ahol a sablon már-már tökéletesen elburjánozta a teret az eredeti szellemi palánták elől. A magyar közönség belső kívánkozás- sal várja ennek a drámának a bemutatóját, és üdvözli Magyarországon Kós Károlyt, akit az erdélyi magyar irodalom atyjának fog nevezni az irodalomtörténet.”18 A teljes állami protokoll megjelenésével kitüntetett, január 21-i bemutató fényes külsőségek között zajlott. A Révai Irodalmi Intézet messzemenően eleget tett a szerződésben vállaltaknak: a sorozat sikere érdekében hatásos propagandát szervezett. A napilapokban rokonszenvet keltő beharangozókat lehetett olvasni. Az erdélyi drámaciklusban szereplő színműveket, szerzőket, a szervező Erdélyi Szépmíves Céh tevékenységét reprezentatív kiadvány, a magyar színházi életben szokatlan, gazdagon illusztrált, többoldalas, nagyméretű műsorfüzet ismertette, melynek megjelenéséről a Pesti Napló külön is tudósított.19 A Révai Nyomdában készült nyolcoldalas kiadvány fedőlapját az Erdélyi Szépmíves Céh nagyméretű emblémája díszíti. A belíveket gazdagon illusztrálták - fényképet közöltek a Vígszínház épületéről, az Erdélyi Szépmíves Céh könyvnapi sátráról, az Erdélyi Helikon tizedik marosvécsi összejöveteléről, a marosvécsi Kuncz Aladár-emlékasztalról, a Vígszínház igazgatójáról, Jób Dánielről, a Helikon kezdeményezőjéről, Kemény Jánosról, valamint a reménybeli szerzőkről - Kós Károlyról, Tamási Áronról, Kakassy Endréről és Bánffy Miklósról. A Budai Nagy Antal előadásához külön műsorlap is készült. A premier másnapján a legtöbb kritika felsőfokon lelkesedett. A darabon kívül pályája egyik legsikeresebb alakítását nyújtó Greguss Zoltán, valamint Dajka Margit, Somlay Artúr, Toronyi Imre játékát dicsérték. Azonban a Nemzeti Újság más hangot ütött meg: „Milyen lelkiség, a tapintatnak mely kóros hiánya, a szektarius elfogultságnak milyen dühe az, amely éppen ezt az alkalmat használja fel arra, hogy [...] a Királyhágón inneni magyar lakosságnak a többségét sértse végig? [...] A katolikus egyházról és annak papságáról a leggyűlölkö- dőbb elfogultság vak szenvedélyével szól és fest hamis, elképesztően hamis történelmi képet [...] (benne) minden katolikus pap alávaló, jobbágyégető, vérszopó szörnyeteg.”20 Kós Károly kénytelen volt nyilvánosan válaszolni a vádakra. Mélyen megsebezve, csalódottan tért vissza 16 Roboz Imre levele Jób Dánielnek. [1]938. dec. 28. [Sic! A helyes keltezés: 1936. december 28.] OSZK SZT Irattár 374, kronológia. Idézi: ...or not to be. Molnár Ferenc levelei Darvas Lilihez. Szerkesztette: Varga Katalin. Budapest, Argumentum - PIM, 2004, 90. 17 Padányi Gulyás Jenő: Kós Károly, a drámaépítő. Új Magyarság, 1937. január 17. 18 Erdélyi ciklus a Vígszínházban. Nemzeti Újság, január 19. 19 Erdélyi ciklus a Vígszínházban. Pesti Napló, 1937. január 17., 23. 20 Történelemhamisítás. Nemzeti Újság, 1937. január 22. Idézi: Magyar Bálint: A Vígszínház története. Budapest, Szépirodalmi Könyvkiadó, 1979, 393. 488
