Csiszár Mirella: Színháztörténet nagyítóval. Források a magyar színjátszás történetének tanulmányozásához, 1920-1949 (Budapest, 2018)
Műsorpolitika, dramaturgia - „... nem volt az egész légvár”. Erdélyi írók és a Vígszínház, 1937
nem volt az egész légvár” Erdélyi írók és a Vígszínház 1937 „Minthogy a színház jelenti a legközvetlenebb kapcsolatot a művészi alkotás és a közönség között, és úgy az egyetemes, mint a magyar művelődés szempontjából nélkülözhetetlen tényező, hangsúlyozzuk azt, hogy a színjátszás ügye szervesen össze van forrva az erdélyi magyarság elsőrendű létérdekével”1 - deklarálta a marosvécsi első helikoni találkozó V. számú határozata 1926 júliusában. Tíz évvel később, az Erdélyi Helikon írói közösségének 1936 nyarán megtartott találkozóján az Erdélyi Szépmíves Céh bejelentette, hogy kiemelten fontos célként határozza meg és „munkakörébe veszi” a romániai színpadi szerzők irodalmi értékű és előadásra alkalmas drámai műveinek szerzői és kiadói értékesítését.2 A nemes cél megvalósítása érdekében a könyvkiadó mellett színházi ügynökséget hívtak életre, mely Románia területén helyezte el a megszerzett színpadi műveket. Azonban a külföldön való elhelyezés és értékesítés jogát - Magyarország természetesen külföldnek számított - át kívánták ruházni a Révai Irodalmi Intézet Részvénytársaságra, mely egyébként a Szépmíves Céh kiadványainak magyarországi főbizományosa, gyakran a másodközlések jogbirtokosa is volt. A tárgyalások 1936 őszén folytak. Lantos Kálmán, a Révai igazgatója Kolozsvárra látogatott, ahol szóbeli megállapodást kötött a Céhhel, melynek írásba foglalása a folyamatos sürgetések dacára egyre késett. Közben a kolozsvári Magyar Színház november 6-án bemutatta Tamási Áron Tündöklő Jeromos című színjátékát, melynek premierjét Jób Dániel, a Vígszínház művészeti igazgatója is megtekintette. Jób kolozsvári látogatása alkalmat adott arra is, hogy a Vígszínház és az Erdélyi Szépmíves Céh között formálódó megállapodást aláírják: a színház 1937-ben erdélyi drámákból álló ciklust tűz műsorára. A magyarországi napilapok november 10-én tudósítottak az eseményről. Kivétel nélkül üdvözölték az újszerű kezdeményezést, méltatták az erdélyi magyar irodalom nagyszerű eredményeit, és felvázolták a bemutatók sorrendjét: először Kós Károly Budai Nagy Antal című színjátékát játsszák, majd Tamási Áron Tündöklő Jeromosa kerül színre. Ezt követi a magyar közönség számára ismeretlen Kakassy Endre3 A vörös kör című drámája, melyet némely újság A vörös kő címen hirdetett. Negyedikként „Bánffy 1 Erdélyi Szépmíves Céh. Emlékkönyv, 1924-1944, 1990-1995, összeállította: Tar Károly. Kolozsvár, Erdélyi Híradó Lap és Könyvkiadó, 1997 = http://mek.oszk.hu/01900/01926/01926.pdf 2 Az Erdélyi Szépmíves Céh levele a Révai Irodalmi Intézet Rt. igazgatóságának. Kolozsvár, 1936. november 28. Dunamelléki Református Egyház Ráday Levéltára C/6. 3 Kakassy Endre (Marosludas, 1903. máj. 15,-Kolozsvár, 1963. okt. 18.): irodalomtörténész, író, műfordító. Tanulmányait a kolozsvári és a bukaresti egyetem jogi karán végezte. 1926-ban a bukaresti Keleti Újság című hetilap szerkesztője lett. Az 1950-es évektől Kolozsvárott az Irodalmi Könyvkiadó szerkesztője volt. 485