Csiszár Mirella: Színháztörténet nagyítóval. Források a magyar színjátszás történetének tanulmányozásához, 1920-1949 (Budapest, 2018)

A színházak adminisztrációja - Karády Katalin megállapodása Egyed Zoltánnal. Budapest, 1939. december 24.

általa szükségesnek tartott lépéseket. Alulírott, Karády Katalin (Varga Rezsőné) viszont arra kötelezi magát, hogy e megteendő lépések eredménye érdekében haladéktalanul megkezdi a szorgalmas angoltanulást.

Budapest, 1939. december 24.

Felolvasás után helybenhagyatott és aláíratott:

Varga Rezsőné Karády Katalin s.k.

Előttünk, mint tanúk előtt:

Kanczler József3 s. k.

Kristóf Károly4 s. k.

OSZK SZT Irattár 374 - szerződések

A szerződést Karády Katalin közvetlenül a Halálos tavasz című film bemutatója után írta alá. Valószínű, hogy Egyed már régóta dolgozott a megállapodás szövegén, alaposan átgondolta feltételeit. Viszonylag hosszú idő eltelt azóta, hogy 1938 tavaszán Egyed világgá repítette az új csillagról szóló jelentését, s Karády színpadi bemutatkozása nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Úgy látszik, hogy a Halálos tavasz című film bemutatója után esélyt látott a nemzetközi sikerre. Minden esetre a Népszava kritikusának az volt a véleménye, hogy Karády alakítása jobb volt, mint Jávor Pálé, Szörényi Éváé, Pethes Sándoré és Somlay Artúré: „A színészek játéka közül messze kiugrik Karády Kataliné. Ennek a fiatal színésznőnek a hangja és arca a filmen kitűnően érvényesül, és ha nagyobb gyakorlattal rendelkeznék, »kész« moziszínésznő lenne.” (Népszava, 1939. december 23.)

A szerződésen nincs aláírás, nem biztos, hogy ebben a formájában érvénybe lépett, s az sem, hogy aláírták-e egyáltalán. Amikor Egyed Zoltán 1941-ben látványosan megszakított Karády Katalinnal minden kapcsolatot, ennek a megállapodásnak felbontásáról nem írtak a lapok. De nem is lett volna értelme a kérdést feszegetni, hiszen kizárólag Karády sikeres hollywoodi karrierjét követően lépett volna életbe az egyezség.

3 Kanczler József - Karády Katalin testvére

4 Kristóf Károly (Bp., 1904. márc. 3.-Bp„ 1994. júl. 12.): újságíró, színpadi szerző. Kritikái és színházi írásai A Ma Estében, a Színházi Életben, a Pesti Naplóban jelentek meg. 1945 után a Világ, a Kis Újság, és az Esti Hírlap színikritikusa volt. Többször írt Karády Katalinról; legismertebb A Halálos tavasztól a Gestapo fogságáig címmel, 1947-1948-ban a Világban megjelent cikksorozata.

470