Csiszár Mirella: Színháztörténet nagyítóval. Források a magyar színjátszás történetének tanulmányozásához, 1920-1949 (Budapest, 2018)
A színházak adminisztrációja
A színházak működése csak szabályozott feltételek között lehet sikeres. Szalai Emil ügyvéd a Színészeti lexikonban alaposan körüljárta ezt a kérdéskört: „Színházi jog: a hatóságoknak, a színházi vállalkozóknak, a szerzőknek, a színházi személyzetnek és a közönségnek egymáshoz való jogviszonyát szabályozza.” Szalai kiemelte, hogy a szerzőknek jogviszonyát azonban a szerzői jog körébe szokták utalni. Beszélhetünk színházi közigazgatási jogról, melyhez a játékengedély, színházépítési, tűzrendészeti szabályok, a nézőtéri és a színpadi rend, rendőri felügyelet, cenzúra tartozik. A művészi személyzet (szereplők, a kar, statiszták, rendezők stb.) részére külön jogot teremtett az évszázados színházi gyakorlat. „A színházi jog nagyobb színházaknál kodifikálva szokott lenni, főként a fegyelmi jog” - írta Szalai.1 Színházi törvénykönyvet már az első magyar társulat vezetői is összeállítottak, s a Nemzeti Színház megalapításakor is az egyik legelső dolga volt Bajza József igazgatónak, hogy az alapvető szabályokat lefektesse. Bálint Lajos - szintén a Színészeti lexikonban - így indokolta a színházi törvénykönyv szükségességét: „A színházi munka természete megköveteli, hogy fokozott fegyelem akadályozzon meg még olyan jelentéktelen mulasztásokat is, amelyek más üzemben aligha számítanának hibáknak. Egy színész, aki a maga jelenetéről csak egyetlen perccel is elkésik, tönkretehet egy egész előadást. Az általános szerződési feltételeken túl a színházi munka egysége és fegyelmezettsége még számos, egyéb részletet is felölelő követelést támaszt.”2 A színházban elkövetett vétségeket színházi törvényszék tárgyalja. A testület két bíráját minden színházi évad kezdetén a társulat szavazás útján választotta, elnökét pedig az igazgató jelölte ki. A színházi törvényszék rendszerint a hó közepén ült össze. A vádat a rendező illetve az ügyelő képviselte, de sokszor előfordult, hogy az igazgató is vádat emelt valamelyik tagja ellen. A felek meghallgatása után a bíróság zárt értekezleten döntött; ítéletét törvény- széki jegyzőkönyvbe írták, ebbe az érdekeltek bármikor bepillanthattak. A törvények mellett fontos dokumentumok a színházi szerződések is. Az 1931-ben, Schöpflin Aladár szerkesztésében kiadott Magyar színművészeti lexikon szócikke kimerítően ismerteti a színigazgató és színész kölcsönös írásbeli megállapodását, mely a művészi alkalmaztatás feltételeit foglalja össze: „Megkülönböztetünk szezon-szerződést, mely a szezon végéig szól és továbbfutó-szerződést, amelyet csak sztárokkal kötnek, és amely nem tartozik a kollektív szerződés rendelkezései alá, és több évre szól. Az Országos Színészegyesület 1925- ben határozatilag kimondta, hogy minden igazgató köteles május 1-ig zárt levélben felszó1 Színészeti lexikon. Szerkesztette: Németh Antal. Budapest, Győző Andor kiadása, 1930. 847. 2 Színészeti lexikon, i. m., 852. 399
