Csiszár Mirella: Színháztörténet nagyítóval. Források a magyar színjátszás történetének tanulmányozásához, 1920-1949 (Budapest, 2018)

Színházi törekvések az utódállamok területén - Lapok Faragó Ödön játékkönyvéből, 1923. január-1924. augusztus és 1938. január-1943

Színésznyugdíj V* évre: 170 pengő

Segély minisztériumtól] (egy esetben): 50 pengő

Ebben az évben amennyire lehetett, dolgoztam: új könyvemet készítettem elő: A magyar színészet 150 esztendeje. Ezzel a munkával újra megfordítottam szerény nevemet. A könyv megírásánál sok kedves emberem felelt leveleimre.

OSZMIKT 80.134. 267 268

267 A Színművészeti Kamara kizárta tagjai közül azokat a művészeket, akik három évig nem jutottak szerződéshez: „A minap számos felhívást küldött szét a Színművészeti Kamara — szigorú hangon és nem is a legkifo- gástalanabb magyarsággal arra szólítja fel a címzetteket, két héten belül igazolják hol voltak az utolsó három év során szerződésben, mert ilyen szerződés híján kizárják őket a kamara tagjai közül. [...]

A zsidó színészeknél azonban egészen más a helyzet Őket a kamara felvételi bizottsága, miután a törvényben előírt feltételeknek megfeleltek, a kamara tagjai sorába iktatta A kamarai tagság birtokában azután megpróbáltak szerződéshez jutni, arra gondolván, hogy mint kamarai tagokat, hatszázalékos arányban bármelyik színigazgató szerződtetheti. Rövidesen kiderült, hogy a kamara még Kiss Ferenc elnöki működése alatt olyan megállapodásokat kötött a színigazgatókkal, amelynek értelmében zsidó kamarai tagot nem lehet szerződtetni. Sőt a félzsidók közül is csak egyet-egyet engedélyeztek a budapesti színházaknál. Ilyen körülmények között [...] önhibájukon kívül nem állhatták egy színház szolgálatában sem.” (Kizárják a kamarából azokat a színészeket, akik három éve nem kaptak szerződést. Népszava, 1943. július 1., 7.)

268 Faragó Ödön nagy műve előfutáraként beharangozva megjelentette A magyar színészet országútján. Korrajzok, 1946 című munkáját, melyben részeket közöl A magyar színészet 150 esztendeje című művéből: Megyeri Károlyról, Kántornéról, Jókainéról, Szigeti Józsefről és lányairól szóló fejezetet. A „nagy mű” sohasem jelent meg, kézirata lappang. A megírás körülményeiről így vall a szerző kiadásában, Budapesten, 1947-ben megjelent kis kötet első oldalán: „Ez a kis kézikönyv sok aggodalom, fájdalom és izgalom között jött a világra. A legszennyesebb idők tanúja ez. Akkor, amikor nyolc nyilas pribék kutatta át lakásomat, és vinni akartak engem és családomat, amikor már a bombák kérlelhetetlenül romboltak szét körülöttünk minden házat [...], ekkor is folyton azon gondolkodtam: vajon ez a sors rendeltetett ennek a szerencsétlen magyarságnak? Ekkor is a mesterségemen rágcsálódtam [...].”

395