Csiszár Mirella: Színháztörténet nagyítóval. Források a magyar színjátszás történetének tanulmányozásához, 1920-1949 (Budapest, 2018)
Színházi törekvések az utódállamok területén - Janovics Jenő feljegyzései a Kolozsvári Nemzeti Színház utolsó magyar előadásáról, a színház átadásáról a román hatóságnak, 1919. szeptember 30.—október 2.
(Leartes), Leövey Leó10 (Első sírásó) és Nagy Gyula11 (Második sírásó) fogják játszani. Az előadást pont nyolc órakor kezdik, és megkezdésekor a nézőtérre vezető ajtókat bezárják.” A cenzorral, Stetiu12 főhadnagy úrral sok bajom van. A nagymonológból semmit sem akar benne hagyni. Mert - úgy mondja - effélék vannak benne: „Ki viselné a kor gúnycsapá- sit, zsarnok bosszúját, gőgös ember dölyfét, a hivatalnok packázásait, s mind a rúgást, mellyel méltatlanok bántalmazzák a tűrő érdemet.”13 Ezeket a magyar közönség a román hivatalnokokra, a mai itteni viszonyokra érthetné, s ebből tüntetés fakadhat. Nagy nehezen tudtam rávenni a cenzort, hogy legalább az első sornak kegyelmezzen, s engedjen elmondani csak annyit, hogy: „Lenni vagy nem lenni: / ez itt a kérdés”.14 Ebbe belement. A végén azonban az utolsó jelenetnek nem kegyelmezett. A diadalmas Fortinbras nem vonulhat be a színpadra, mert azt törölte a cenzor főhadnagy úr azzal az indokolással, hogy Fortinbras bevonulásában a magyarok bevonulását fogja sejteni a közönség. Arra kértem, engedné meg legalább, hogy mint Hamlet nyugodtan meghaljak, amire megértőén bólintott:- Azt igen, azt megengedem. Meghalni, azt szabad maguknak. Megállapodtunk tehát abban, hogy Hamlet utolsó szavai ezek lesznek: 10 Leövey Leó (Kolozsvár, 1869. okt. 23,-Bp., 1938. júl. 29.): színész. Hivatalnokként kezdett dolgozni, majd 1893- ban egy évig Solymosi Elek tanítványa volt, és még ebben az évben színpadra lépett Leszkay Andrásnál. 1894- ben a Felvidéken, 1895-ben Szabadkán, 1896-1900 között Kolozsvárott, majd 1901-ben Makó Lajos együttesében működött. 1902-től a szegedi, 1905-től a kolozsvári, 1907-től az aradi, 1910-1912 között a nagyváradi, 1916-tól a pécsi, 1918-tól 1931-ig ismét a kolozsvári társulat tagja. 1932-től kisebb szerepekben Budapesten lépett fel. 11 Nagy Gyula (Szeged, 1872. jan. 15.-?, 1935 után): színész. 15 éves korában állt színésznek. Vidéki társulatokban kezdte pályáját. 1900-ban Feld Zsigmond szerződtette. 1901-1903 között Debrecenben, 1903-tól Kassán, 1906-1907-ben a Népszínház-Vígoperában, 1908-tól Szabadkán, 1909-től 1924-ig Kolozsvárott játszott. Budapesten a Renaissance Színházban (1924-1926) és a Belvárosi Színházban (1925-1926, 1927- 1928) lépett fel. Az 1935-1936-os évadig szerepelt neve a szerződés nélküli színészek névsorában. 1927-ben elnyerte a Színházi Élet epizodista díját. 12 Stetiu főhadnagy, cenzor - A Pesti Napló 1919. március 4-én kiadott számában a kolozsvári tudósító jelentette: „A VI. román divízió cenzúra-osztályának vezetője, egy Stetiu nevű főhadnagy megjelent a Kolozsvári Nemzeti Színházban, és közölte, hogy kinevezték színházi cenzornak, mégpedig szigorú utasításokkal. Először is utasítást adott Janovics Jenő igazgatónak, hogy mondjon le arról az előadásról, amelyet A falu rossza című népszínmű 135. előadása előtt akart tartani Tóth Ede halálának évfordulója alkalmából. A népszínműveket egyáltalán betiltja, csak kivételesen fog engedelmet adni az ilyen előadásra, ha előbb megismerte az illető népszínmű tartalmát. A Pacsirta című operettet is le kellett venni a műsorról, mert ennek az első felvonása után, amikor piros-fehér-zöld pántiikás lányok és legények járják a toborzót, »tüntetésszerű nagy tapsok« zúgnak föl. Stetiu cenzor a darabok átnézésén kívül a próbákon is megjelenik, és már a rendezés alkalmával kihúzza a darabokból azt, amit szükségesnek lát.” 13 Hamlet monológja a harmadik felvonás első színében hangzik el, Janovics Jenő kissé szabadon idézte Arany János fordítását, mely helyesen így szól: „ki viselné a kor gúny-csapásit, / Zsarnok bosszúját, gőgös ember dölyfét, [...] / A hivatalnak packázásait, / S mind a rúgást, mellyel méltatlanok / Bántalmazzák a tűrő érdemet:” 14 Helyesen „Lenni vagy nem lenni: / az itt a kérdés” 326
