Csiszár Mirella: Színháztörténet nagyítóval. Források a magyar színjátszás történetének tanulmányozásához, 1920-1949 (Budapest, 2018)
Színházi törekvések az utódállamok területén - Janovics Jenő feljegyzései a Kolozsvári Nemzeti Színház utolsó magyar előadásáról, a színház átadásáról a román hatóságnak, 1919. szeptember 30.—október 2.
Janovics Jenő1 feljegyzései a Kolozsvári Nemzeti Színház utolsó magyar előadásáról, a színház átadásáról a román hatóságnak 1919. szeptember 30.-október 2. 1919. szeptember 30., kedd Az egész város tudja, hogy ma lesz az utolsó magyar előadás a Hunyadi téri gyönyörű színházpalotában. Hamlet előadása van kitűzve. Hogy azonban jelezzem, nem veszem tudomásul a kormányzótanács szándékát, a színház kommünikéiben hirdetem a további előadások szereposztását és próbáit is. A Hamlet előadásról kiadott kommünikében sincs semmi nyoma annak, hogy ez lesz az utolsó magyar előadás. így szól a rövid kommüniké: „Hamlet. Ma este Shakespeare Hamletját adják gondos és ambiciózus előkészületek után. A színháztól kívülálló okokból a nagymonológ kimarad, egyébként is rövidítések lesznek a szövegen. A főszerepeket Janovics Jenő dr. (Hamlet), Poor Lily2 (Ophélia), Laczkó Aranka3 1 Janovics Jenő, dr. (Ungvár, 1872. dec. 8.-Kolozsvár, 1945. nov. 16.): színész, rendező, színházigazgató, színháztörténész. Szülei gépészmérnöknek szánták, ezért színészi tanulmányai mellett a műegyetem óráit is látogatta. A színiakadémián 1894-ben szerzett oklevelet. Pályáját Miskolcon kezdte. 1895-ben előbb Makó Lajos, majd Krecsányi Ignác társulatához került: Budán, Temesvárott és Pozsonyban játszott. 1896-ban a Kolozsvári Nemzeti Színház szerződtette; 1900-1901-ben a színház művészeti vezetője volt. 1900-ban a kolozsvári egyetemen Csiky Gergelyről írt tanulmányával doktori címet szerzett. 1902-1905-ben Szegeden volt direktor. 1905-1919 között ismét a Kolozsvári Nemzeti Színházat igazgatta. 1914-től a PROJA (Projek- tograph Janovics), 1916-tól a Corvin Filmgyár, 1917-1920 között a Transsylvania Filmgyár vezetőjeként is dolgozott. Az impériumváltás után 1930-ig színigazgatóként, 1930-1932-ben főrendezőként igyekezett a magyar nyelvű színjátszás folytonosságát biztosítani Kolozsvárott. 1936-ban részt vett a Szegedi Szabadtéri Játékok megalapításában. Zsidó származása miatt Magyarországon és Romániában is félreállították; a kolozsvári színház vezetését csak 1945-ben, halála előtt néhány hónappal vehette át ismét. Színészi, rendezői és irodalmi tevékenységével a kolozsvári színházat országos jelentőségű intézménnyé emelte. Kiváló erőkből szervezett társulatával klasszikus ciklusokat, magyar drámatörténeti ciklust rendezett; számos kortárs európai szerző - Wedekind, Strindberg - művét ő vitte először színre magyar nyelven. Szerepeit drámai erővel, mély jellemábrázolással formálta meg. Rendezőként elsősorban a magyar klasszikus művek interpretálásával alkotott maradandót. Elsőként alkalmazott vetített díszletet. Jelentős színháztörténet-írói tevékenysége. 2 Poór Lili (Mariancs, 1886. ápr. 15.-Kolozsvár, 1962. nov. 26.): színésznő. 1904-ben végezte a színiakadémiát. 1907-1908-ban a Modern Színház Cabaret-ban játszott. Későbbi férje, Janovics Jenő szerződtette 1910- ben a kolozsvári színházhoz, amelynek több mint ötven évig vezető művésze volt. 1934-1940 között nem lépett színpadra. A második világháború után a marosvásárhelyi Szentgyörgyi István Színművészeti Intézetben tanított, 1948-1949-ben az intézmény dékánja volt. Drámai szendéket, majd hősnőket formált meg mély átéléssel, klasszikus szövegmondással. 3 Laczkó Aranka (Kassa, 1861-Bp., 1953. júl. 19.): színésznő. 1876-ban lépett színpadra Völgyi György társulatában. Ezután 1880-ban Károlyi Lajos, 1881-1882-ben a debreceni színház, 1883-1884-ben Mándoky 324
