Csiszár Mirella: Színháztörténet nagyítóval. Források a magyar színjátszás történetének tanulmányozásához, 1920-1949 (Budapest, 2018)
Intézménytörténet - Hevesi Sándor beszéde a Nemzeti Színház évadnyitó társulati ülésén. Budapest, 1922. augusztus 22.
Ami a színház idegen műsorát illeti, ez kétféle: klasszikus és modern. Az utóbbi esztendők statisztikája azt mutatja, hogy a modern műsort a klasszikusok meglehetősen háttérbe szorították. De megjegyezvén azt, hogy a Nemzeti Színház fennállása óta mindenkor megnyílt a külföldi drámairodalom jelentős, modern termékei előtt, s hogy ez a dolog rendje szerint való: hozzá kell tennem, hogy egyes eseteket leszámítva, úgy a klasszikus, mint a modern irodalomból való válogatásnak és szemelgetésnek, tehát az egész régi és új külföldi játékrendnek mértéke az én hitem szerint csak egy lehet: a hazai játéklehetőség, vagyis a külföldi műsorból csak azt fogjuk adni, amit a legjobban tudunk adni, amire a legjobb színészeink vannak, s amin a színészeink a legnagyobbat nőhetnek. Gyönyörű dolog Szophoklész Oidipusz királya, talán a legjobb görög tragédia, de a magyar színpadon Szophoklésznek legnagyobb sikere Jászai Elektrájával volt.7 Talán triviálisan hangzik, ha azt mondom, hogy az egyetemes drámairodalom arra való lesz nekem, hogy megfelelő szerepeket keressek a Nemzeti Színház művészei számára, de ezzel nem mondok egyebet, mint amit Shakespeare és Moliére egész életükben csináltak, amikor legnagyobb darabjaikban bizonyos színészek számára írtak szerepeket. Szemléltető klasszikái előadásokat, pusztán instruktiv jellegű produkciókat nem óhajtok; bármily tiszteletre méltók is, csak a statisztika számára valók, én azonban forró klasszikái estekre pályázom, megrázó klasszikái élményeket akarok, ahol a színész tüze és tehetsége évezredek szakadékai fölött is össze tud forrasztani költőt és közönséget; s a Nemzeti Színháznak ezirányú törekvéseiben nagyon számítok arra a kitűnő fordítói gárdára, amely az utóbbi évek alatt termett elő, s amelynek nagy hivatása nyílik e téren; keresztülvinni klasszikus művek olyan magyar beöltöztetését, hogy azok a magyar színpadnak, a nemzeti színpadnak olyan szerves részeivé váljanak, mint teszem Arany János Hamletje vagy Szentivánéji álma, a magyar színpadra való átültetésnek eddig utol nem ért mintái. Kedves pályatársak! Ahhoz, amiben a Nemzeti Színház céljait és feladatait megjelöltem: első és végső sorban az Önök lelkesedésére és lelkiismeretességére kell számítanom. A színház munkája közös munka, sikere vállvetett iparkodás eredménye, s az Önök odaadása nélkül a legszebb program is írott malaszt. A magam feladatát abban látom, hogy az Önök erejét, képességét, fantáziáját, munkakedvét és munkabírását a legmagasabb fokra hevítsem, a legnagyobb feladatokra felfokozzam - s én lelkesedek és égek ezért a feladatért, mert erős és szilárd a hitem és meggyőződésem, hogy a mi Nemzeti Színházunk személyzete csodákat tud véghezvinni - ha akar, és ha módja van benne. De hinni kell, akarni kell és félredobni minden kishitűséget. Fájdalom, az országban ma sokan vannak, akik azzal férgesítik a lelkeket, hogy ez a szegény, kicsiny és csonka ország ugyan mit produkálhat, kinek csinálhat művészetet stb. stb. Higgyék el nekem, hogy még mai nap sem a leggazdagabb nemzetek azok, amelyeknek legjobb a művészetük. Anglia és Hollandia dúsak és kövérek, de a hollandi dráma és színpad szegény és ösztövér, az angol színpad javarészt alacsony szórakozás helye, s mi az angolok Shakespeare-kultusza a megnyomorított németekéhez képest? Mi lehetünk szegények és csonkák - ha keresztül kell mennünk ezen 7 Szophoklész Elektra című tragédiáját Csiky Gergely fordításában, Jászai Marival a címszerepben 1890. december 30-án mutatta be a Nemzeti Színház. 233
