Csiszár Mirella: Színháztörténet nagyítóval. Források a magyar színjátszás történetének tanulmányozásához, 1920-1949 (Budapest, 2018)
Politika és színház - A népbíróság ítélete Fedák Sári népellenes bűntettében. Budapest, 1946. április 3.
Sopronból az egyre kritikusabbá váló hadi helyzet következtében Bécsbe menekült, és itt a Donausender keretén belül működő nyilas „Magyarország Rádió”-nak lett a munkatársa és szerkesztőségi tagja. Ebben a minőségében állandóan szerepelt [a] rádió délutáni műsorában, előadást tartott a német-magyar kapcsolatokról, a főváros felszabadítása után kitartásra buzdító beszédet intézett a lakossághoz, hangoztatta, hogy ők mint győztesek fognak hazatérni, s végül a szövetségesek ellen irányuló és nyilas propagandát szolgáló színdarabban is szerepet vállalt. Ami a frontszínháznak Ukrajnában történt vendégszereplése alkalmával tett antiszemita kijelentéseket illeti, vádlott tagadta a tényállás e részében foglalt cselekmények elkövetését. A népbíróság azonban tagadásával szemben Pajor Istvánná5 tanú vallomása alapján megnyugtató módon bizonyítottnak vette, hogy vádlott az inkriminált kijelentéseket művésztársai és a német katonák előtt megtette. Ugyancsak tagadta vádlott azt is, hogy a soproni színházi feliepései alkalmával a nyilas propaganda szolgálatába szegődött volna. Védekezése szerint Budapestről nem azért menekült Sopronba, hogy az oroszok elől meneküljön, hanem azért, mert erre a soproni színigazgatóval már előzőleg megkötött szerződése kötelezte. És mert elutazása előtt több névtelen fenyegető levelet kapott, s félt, hogy kommunista múltja miatt esetleg atrocitások érik. A népbíróság vádlottnak a fenti védekezését nem fogadta el. A tárgyalás adatai alapján a népbíróság bizonyítottnak látta, hogy vádlott állandóan szélsőséges, fasiszta jelszavakat hangoztatott, a proletárdiktatúra idején tanúsított politikai felfogását és magatartását revideálta, és így nem lehetett oka arra, hogy politikai múltja miatt bántalmazásoktól féljen, és emiatt a nyilas uralom elől Budapestről elmeneküljön. Vádlottnak ezen védekezését különben már maga az a tény is megcáfolja, hogy nem kelet felé menekült - amire pedig októberben még lehetősége lett volna -, s ott várta volna be a felszabadítást, hanem nyugatra ment, együtt a nyilasokkal. Arra vonatkozólag pedig, hogy vádlott Sopronban fellépései alkalmával tényleg nyilas propagandaszólamoknak adott kifejezést, vádlott tagadásával szemben Lajos Árpádnak6 a tárgyaláson ismertetett nyomozati vallomása szolgál bizonyítékul, de ezenkívül köztudomású tény is, hogy a nyilas hatóságoknak Nyugat-Magyarországra való menekülése után a sajtót, a rádiót s a nagyközönségnek tartott minden kulturális szórakoztató és egyéb természetű előadást, így a színházi előadásokat is, a nyilas propaganda szolgálatába állították, minek következtében ezek szereplői általában a fasiszta vagy demokráciaellenes irányzatok elterjesztésére alkalmas tevékenységet fejtettek ki. Ezen adatok figyelembevételével a népbíróság az ítéleti tényállást e részében is bizonyítottnak vette. Ami végül a Donausender keretén belül alakult Magyar Rádióban való működését illeti, vádlott e tekintetben általánosságban beismerő vallomást tett, és csak azzal védekezett, hogy 5 Pajor Istvánná Téglás Emma (Debrecen, 1911-?): színésznő. Téglássy Emmi néven szerepelt vidéki társulatokban és a Magyar Műszínkörben. Vallomása szerint 1929-ben - Rákosi Szidi színiiskolájába járt színinövendék korában ismerte meg Fedák Sárit. Fedák nem akart emlékezni a színésznőre, s mivel a szembesítés eredménytelen maradt, Pajor Istvánná esküt tett, hogy igazat vallott. 6 Lajos Árpád - Budapesten élt a Tompa utca 8. számú házban. Nem lehet kideríteni az iratokból, hogy milyen terhelő tanúvallomást tett. A tárgyaláson nem jelent meg. 211
