Csiszár Mirella: Színháztörténet nagyítóval. Források a magyar színjátszás történetének tanulmányozásához, 1920-1949 (Budapest, 2018)

Politika és színház - A Nemzeti Színház válsága és Hevesi Sándor leváltása, 1931-1932

Hevesi Sándor feljegyzése színházi naplójában

[Budapest, 1932.] jún[ius] 25.

Igazolnak? Vagy igazolom magamat? Mit kell, vagy mit lehet itt igazolni? Engem egyetlen ember igazolhat: az utódom. Az meg is fogja tenni okvetlenül, főképp, ha Náday Bélákkal és hasonlókkal lesz dolga. A tehetség virulásának és erejének korlátjai és akadályai vannak, a tehetségtelenség virulenciája - némi összeköttetések mellett - korlátlan és határtalan.

Náday Béla az idén sokkal többet kapott egy föllépéséért, mint Bajor Gizi. Viszont köny- nyebb megterhelni a színház büdzséjét, mint a közönség béketűrését. Hogyan is mondta Wolter Sarolta1 Ferenc Józsefnek: Majestät, von 7 bis 10 gibst’s keine Protektion.2 De este hétig van - volt - és lesz - a protekció nem veszhet ki addig, míg a tehetségtelenség oly buján virul.

Egyébként kár erről a dologról naplót írni - többet mondanak a hivatalos számok és kimutatások. De mégis furcsa: olyan tanúkat hallgatnak ki, akik mind a cselédlépcsőn járnak fel. - Legyen az ő gusztusuk szerint... Gyulai Pál kritikája az 1863-iki Koszorúból3 (amelyet

1 Wolter, Charlotte (Köln, 1834. márc. l.-Bécs, 1897. jún. 14.): német színésznő. Hosszú ideig vándorszínész, a bécsi Carltheater után 1859-ben Brünnbe került, ahol első sikereit aratta. 1861-ben Hamburgba, 1862-ben a bécsi Burgtheaterhez szerződött. A színháznak harmincöt éven át volt vezető művésze. Szépségével és plasztikus mozdulataival hódította meg a közönséget.

2 Magyarul: Felség, héttől tízig nincs protekció. Azaz: a közönséget nem érdekli, hogy pártfogolja-e a színészt valaki, a színpadon csak a tehetség számít.

3 Gyulai Pál Színházi dolgokról című írása három részben jelent meg a Koszorú 1863. évfolyamának második kötetében (67-70., 92-94. és 116-118.). Gyulai bírálta, hogy hozzá nem értők a „legfelsőbb helyre" kérvényt nyújtottak be, melyben Radnótfáy Nagy Sámuelnek, a Nemzeti Színház igazgatójának leváltását követelték. Gyulai tisztán látta az igazgatóellenes kampány felépítését. Valószínű, hogy az alábbi sorokat olvasva írta Hevesi, hogy „a mai esetről is mindent elmond”: „Egypár elégedetlen színész, egypár bosszús zsurnaliszta vagy drámaíró egyesül, s kész a harc életre-halálra. Ide járul még néhány kezdő író, kik irodalmi pályájuk boldog éveit élvén semmiben sem találnak nagyobb gyönyörűséget, mint Démoszthenészként mennydörögni a színház zsarnoka ellen, s tudtára adni a világnak, hogy ők is élnek, s uralkodni akarnak. A színész igaz és nem igaz adatokat, híreket hord ki a színháztól, a zsurnaliszta feldolgozza.” (Gyulai Pál: Színházi dolgok, Koszorú, 1863, II, 68.)

131