Csiszár Mirella: Színháztörténet nagyítóval. Források a magyar színjátszás történetének tanulmányozásához, 1920-1949 (Budapest, 2018)
Politika és színház - A Nemzeti Színház válsága és Hevesi Sándor leváltása, 1931-1932
A háború előtti időben Ibsen Nórája, Moliére Az úrhatnám polgára, Schnitzler Szerelmeskedése, Capus A kétférfi című darabja stb. már nem az eredeti fordító szövegével mentek, de az eredeti fordító neve alatt. Egyrészt nem opportunus neveket egyszerűen kicserélni, néha érzékenységeket kénytelen kímélni a színház, úgyhogy erre nézve mindenütt a világon hasonló gyakorlat fejlődött ki. Meg kell jegyeznem, hogy a Bagolyvárért és a Szépasszony feleségért fölvett százalékaim ötödrészét teszik ki annak, amit a Vén leányokért jogosan kaphattam volna. A Vén leányokkal az történt, hogy Mihály József fordításának próbái a szöveg avultsága és kifejezéstelensége miatt egyszerűen fennakadtak, úgyhogy én minden egyéb dolgomat abbahagyva, kénytelen voltam a próbák vezetését sürgősen átvenni, a premiert kilenc nappal elhalasztani, darabot és fordítást reggelig tartó, ismételt éjszakai munkával (napokon keresztül mindössze három órám volt az alvásra, mert délelőtt próbáltam, délután adminisztráltam és éjszaka fordítottam) átdolgozni, illetőleg újjáformálni, mert kockáztatva láttam a várható és valószínű nagy sikert. A Vén leányok igazgatásom tíz esztendejének legsikeresebb reprize volt 66 előadással, amelyhez fogható még csak egy akad: Sardou Váljunk el!-je,23 melynek 1881-ből való teljesen elévült fordítását (Fáy J. Béla24 munkája) nem használhattam, sőt, a darabot Bajor Gizi25 személyéhez kellett simítanom. (Az 1881-ből való asz- szonyka konvencionális lett volna 1928-ban.) így a fordítást teljesen átírtam, a darabon sokat változtattam, s a Váljunk el! eddig összesen 64-szer ment. A bécsi Burgtheater a budapesti sikeren felbuzdulva előadta a darabot eredeti formájában, de mindössze öt előadást érhetett meg. Sem a Vén leányok, sem a Váljunk el! után nem vettem föl egy fillér tantiéme-et sem, amit az Operaház számvevősége igazol, holott ahhoz kettős jogom lett volna. Az összeg, amelyről önként lemondtam, eddig mintegy 3400.- pengőt tesz ki. Mielőtt rátérnék arra, hogy az említett esetekben mi okból nem tartottam igényt munkám jogos díjazására, a teljes igazság érdekében föl kell tárnom a többi eseteket is, amelyekre bevezető soraimban utaltam. Tudniillik a lefolyt tíz esztendő alatt más darabokat is kénytelen voltam újrafordítani vagy teljesen átdolgozni. Ez minden komoly színház belső színházpolitikai ügye. Ugyanis jelentékeny számú, a már említettekkel összesen 28 darab van, amelyek fordításáért vagy átdolgozásáért egy fillért sem vettem föl a jogosan járó százalékokból. Ezek a következők: Shakespeare: A makrancos hölgy,26 II. Richárd,27 28 Szophoklész: Antigoné,28 Schiller: Ármány 23 Victorien Sardou és Émil Najac vígjátékát 1926. október 2-án adták elő a Kamaraszínházban. Hajdú László kimutatása szerint a műnek 58 előadása volt. 24 Fái J(akab) Béla; Fáy; Goldberger (Nagyvárad, 1853.-Bp., 1904. dec. 21.); újságíró. A műegyetemen majd a jogi karon végezte tanulmányait Budapesten. 1873-tól újságíró; 1897-től a Magyar Színház, 1899-től a Népszínház, 1901-től az Operaház titkára. 25 Bajor Gizi; Beyer (Bp., 1893. máj. 19.-Bp„ 1951. febr. 12.): színésznő. A színiakadémia elvégzése után 1914- ben lett a Nemzeti Színház művésze. Egy év kivételével - 1924-ben a Magyar Színházhoz szerződött - haláláig a Nemzeti tagja. Rendkívül széles skálájú művésznő volt: klasszikus és modern műben, drámában, vígjátékban, sőt bohózatban is páratlan alakítást nyújtott. 26 Nemzeti Színház, 1923. november 3. Fordította: Lévay József. 27 Nemzeti Színház, 1925. május 9. Fordítóként Szász Károly szerepel. 28 Nemzeti Színház, 1927. december 16. Fordította: Csiky Gergely és Hevesi Sándor. 121
