Botka Ferenc (szerk.): Déry Tibor levelezése 1936–1944 - Déry Archívum I/C. (Budapest, 2007)

Levelek 625-859.

1 Bernhardt Einzig - a Lomási Rt.-vei kapcsolatban álló szállítási vállalkozó, Déry hozzá irányította brassói postáját.

1930. szept.<----->1963- márc. 25.

707.

D. T. - SZILASI VILMOSNÉNAK 1937. aug. 5.

Déry úti beszámolójának kezdő sorai a Szilasi házaspár életének nagy fordulójához kapcsolódnak. 1937 őszén feladják a Villa Leoncavallo-i lakásukat s elfoglalják az általuk épített „Tre cipressi” (Három ciprus) elnevezésű kis palotát, Brissago alacsonyabb részében, a Via Valmara 17. alatt. Közelebb a tóhoz, de még mindig kitűnő kilátással az egész környékre.

Drágáim,

hazulról hallottam, hogy beköltöztetek a házba, sok örömöt, boldogságot kívánok nektek, isten éltesse sokáig az új házat és népét. Ha nem volnék vakáción, írnék egy verset arról, hogy milyen szép fogalom a „ház” — lelkesedés fog el a gondolatra, de türtőztetem magam, s inkább nem írok. Megfogadtam, hogy nem dolgozom legalább 3 hónapig.

1V2 hónapja vagyok már Erdélyben, néhány napig a városokban, nagyobbára falun, hegyekben, menedékházakban, eddig kb. 200 km-t tettem meg gyalog. E levelet Székelyudvarhelyen kezdtem, de már Nagyszebenben folytatom, s ha nem álmosodom el, talán itt is fejezem be. Holnap reggel ti. már megyek tovább a fogarasi havasokba (ha eláll az esői). Onnét Brassóba r a környező hegyekbe, ahol talán egy hónapot fogok tölteni.

Jó dolgom volt eddig, olykor fáradságos volt, sokat káromkodtam bolhák és piszok miatt, de erősen pihenek, igen jót tesz. Különös ország! Szóbelileg sokat fogok majd mesélni. Voltam Kolozsvárt, Nagybányán, Vásárhelyen, a székelyföldi városokban, Segesváron, gyalogutamat Galócáson kezdtem, felmentem Bukovinába, tutajon a Besztercén lejöttem Regábba, onnét a Gyilkos-tó, Nagyhagymás stb. át, vissza a székelyekhez Csíkba, most a szászokat nézegetem, akik azt állítják magukról, hogy németül beszélnek. A románokat jobban megértem, mint őket — jobb is szeretem, mellesleg. Három napja a Hargitán, egy autóbuszban két szomszédom arról beszélgetett - Szovátára mentek —, hogy a Lomási, fő-vezérigazgatóval” van estére találkájuk. Kemény nevezetűvel' s egy bizonyos Ligeti nevű másik fő-vezérigazgatóval, aki egyúttal tanár is és Svájcban él, s akivel az egyik tavaly szárítókamrákat állított fel Homoródon. Kérdeztem, nem Szilasinak hívják-e azt a Ligetit, mondta, hogy lehet. Kiderült azonban, sajnos, hogy mégsem te vagy (mert levelet küldtem Keménynek, hogy sürgönyözzön Udvarhelyre, ha igaz, s nem sürgönyzött), ill. nyilván téged értett, s csak az nem volt igaz, hogy Szovátára jössz. Így hát egyedül folytatom utamat, holott már azt tervezgettem, hogy elcsallak, i együtt megmásszak a Negoit.2

89