Botka Ferenc (szerk.): Déry Tibor levelezése 1936–1944 - Déry Archívum I/C. (Budapest, 2007)
Levelek 625-859.
tásnak minősítő 1921:111. te. 5. §-ra hivatkozva két hónapi fogházbüntetést szabott ki az íróra. Ezek után már csak egyetlen fórum adhatott felmentést, a Magyar Királyi Kúria. A védő, Ráth-Végh István, aki nemcsak tapasztalt jogász, de a művelődéstörténet jó tollú és szellemes művelője is volt, megtette ezt a lépést. (A tárgyalásig azonban még másfél évnek kellett eltelnie.) Itt az idő, hogy néhány szót szóljunk Galfszky Erzsébetről, aki 1937—1938 során szelíd vonzódásával enyhítette Déry magányát; akiről azonban — néhány levelezőlapján és a már többször idézett naplófeljegyzéseken kívül — alig tudunk valamit. Az író 1936 novemberében ismerte meg, amikor még Éti számára vett ki albérletet az egykori Rudolf (ma Széchenyi) rakparton — Galfszkyéknál. Erzsébet - Böske — a háziak szelíd üdvöskéje, még innen a húsz éven, szívesen fogadta Déry érdeklődését. Jól érezte magát társaságában - a köztük lévő tekintélyes korkülönbség ellenére. (Ne feledjük: Déry akkor már a negyvenharmadik évében járt.) A maga részéről — a néha már terhes szenvedély árnyékában — nyugalmat remélve adta át magát a feledtető és üde, már-már kamaszos vonzalomnak. Szóljon helyettünk ő maga: „Tavasszal Böskével kirándulások: Hármashatár-hegy, Illik csárda, halászlé [Illik Viktor főhalászmester csárdájában, a XIII. kerületi Népszigeten - B. F.]. A rakparton mindig szél, kapu előtt hosszú ácsorgások, becsöngetés előtt majdnem diáknak érzem magam. Ugyanúgy, amikor éjjel a rakpart lépcsőjén üldögélek. (Böske - Ribiszke, Pimpinelle, alaszkai mókus)” {Halál, 326-327) Az időrend véletlenje idesodorta Füst Milán levelezőlapját, s azon egy verset, amely akár illusztrációja lehetne Déry új érzésének, vagy némi túlzással: amelyet akár ő maga is megírhatott volna. 701. FÜST MILÁN - D. T.-NEK 1937. máj. 13. Nagyságos Déry Tibor író úrnak Budapest V, Árpád u. 12. I. Alszik Betakarva arcig Edesdeden alszik Ő. 79
