Botka Ferenc (szerk.): Déry Tibor levelezése 1936–1944 - Déry Archívum I/C. (Budapest, 2007)

Levelek 625-859.

Mindez csendben történt. 1937. január 9-én, majd 19-én azonban Gide könyvének megbélyegzése magyarul is nyomdafestéket kapott; örvendetesen nem Budapesten, hanem a (Moravská Ostrava-i) Magyar Napban, Csehszlovákia Kommunista Pártjának népfrontos napilapjában. A második, A kétlelkű polgár című írás szerzője Madzsar József, a Társadalmi Szemle egykori szerkesztője.

Rövidesen a nyugati emigráció hetilapja, a párizsi Szabad Szó is ezt a hangot folytatja.

Külön bekezdésben jelentjük: a Gondolat nem követte példájukat, egyszerűen hallgatott. Mint ahogy a kolozsvári Korunk is eltekintett a kommentároktól. Inkább bő válogatásban mutatta be az inkriminált szövegeket (1937. jan., 1. sz.), az olvasóra bízva megítélésüket.

S Déryvel, a fordítóval sincs semmi gond a továbbiakban: a Gondolat január—februári 1. száma közli a Svájci történet című sztrájk-elbeszélését (in Theo, 1. k., 53-85), a március-áprilisi 2. száma pedig az Egy dél-európai város kapuja előtt című költeményét (utóbb: A költő beszéde egy kőszenthez, in Felhő, 182-183).

Ezután már gyorsan peregnek az események: január végén — annak előrebocsátásával, hogy „szándékát egyeztette” a KMP-vel — fordítását átadja a baloldali (független) Cserépfalvi Kiadónak, s az február 20-ra már ki is hozza. (Utazásom Szovjetunióban címmel és 3000 példányban.)

Ezúttal a politikai rendőrség tett keresztbe. Kobzási határozat birtokában lefoglalta a még nyomdában maradt 2000 példányt, a további felelősségre vonást pedig a bíróságra bízta.

Déry Gide-nek címzett levelei a párizsi Jacques Doucet-gyűjteményben találhatók. Magyar fordításaikat Nagy Csaba nyomán közöljük (Déry Tibor és Andre Gide, in „D. T. úr X-ben”, szerk. Botka Ferenc, Bp., PIM, 1995, 69-78) - helyenként eltérve kommentárjaitól.

671.

D. T. - ANDRE GIDE-NEK** 1936. nov. 4.

Az Est szerkesztősége Budapest, Rákóczi út

Most fejeztem be könyve olvasását, amely mélységesen felkavart. Félelmet keltett bennem, s ez határozottabb választ követelne, de ugyanakkor igen nagy ellenkezést is kiváltott belőlem!' Szerénytelenségnek tűnne, ha kérdésekkel zaklatnám, ezért engedje meg, hogy inkább rokonszenvemről biztosítsam. Ifjúkoromban [a magyar forradalom idején) számos problémámra az önével azonos módon találtam megoldást, de most, amikor megkísérlem felülvizsgálni eddigi életemet és nézeteimet, nagy nyugtalanság fog el.2

A Faust Kiadó3 azt javasolja, hogy fordítsam le a könyvét. Csak némi habozás után egyeztem bele, ugyanis a magyar és a francia légkör igen különböző, r a kimondott szó súlya itt egé53