Botka Ferenc (szerk.): Déry Tibor levelezése 1936–1944 - Déry Archívum I/C. (Budapest, 2007)

Levelek 625-859.

zett erőt magában. Jegyzetei csupán néhány életképet őriznek: egy a kertjét az emeleti erkélyről locsoló csodabogárról, a betegeit a főtéren fogadó orvosról, az ökrökkel vontatott, feldíszített szekerekről a szőlő ünnepén, s egy titokzatos éjszakai fényjátékról a Lago Maggiore vizén: a pénzügyőrök reflektoroztak a csempészek után. (Egyedül az Orta-tóhoz tett kirándulást vette komolyan: képeslapok tudósítanak róla, hogy - talán a tíz évvel korábbi assisi emlékek hatására - felgyalogolt a Sacra Monte kápolnáihoz, amelyekben 376 [!] terrakotta dombormű vonultatja fel Szent Ferenc életét.)

És van egy új nőismerős is, bizonyos Klöpfer Mária, akiről viszont csak annyit tudunk meg, hogy „férjhez akar menni".

Legyünk indiszkrétek? Déry nagyonis tudta, ki az új ismerőse, s azt is megkockáztatjuk, hogy Arthur Koestler, illetve Németh Andor ajánlásával kereste fel őt. Adjuk azonban át a szót Némethnek, aki visszaemlékezésében egyenesen az „antifasiszta mozgalom székházá”-nak nevezte a hölgy caslanói otthonát:

„Klöpfer Mária egy mérhetetlenül gazdag rajnai nagyiparos leánya, s egy akkoriban nagyon népszerű Klöpfer nevű színésznek a felesége, akitől azért vált el, mert az náci lett. Klöpfer Mária egész vagyonával hozzá akart járulni ahhoz, hogy megbuktassa Hitlert. Az ő pénzén kerültek forgalomba Németországba becsempészett, cigarettapapírosra nyomtatott antifasiszta könyvek és röpiratok, és tömérdek bujkáló antifasisztát támogatott. Ezek egyike-másika a közelünkben lakott, például Ehrenstein, az expresszionista költő, akinek nagy élvezettel olvastam a háború alatt Tuhusch című novelláját, aztán a közelünkben lakott Alice Berend, akinek a regényét viszont Ile d’Yeu-ben olvastam, végül Arthur Holitscher, Polányi Cecília (lásd 376. levél) egy távoli rokona, aki német író lett, és még sok más. Máriának könyvtára volt, megvolt benne nemcsak az egész marxista irodalom, de minden, amit csak kívánhatott az ember.” (Németh Andor, A szélén behajtva} s. a. r. Réz Pál, Bp., Magvető Könyvkiadó, 1973, 672.)

Déry és az „ellenállás” vezetője közti megismerkedés feltételezhetően vidáman és játékosan kezdődött, s bizalmas barátságban folytatódott. Erre utal Klöpfer Mária 1936. november 20-i (675.) bécsi képeslapja, legfőképpen azonban az, ahogyan alakját Déry A tengerparti gyár című sztrájktörténetében megörökítette. Tréfából? Ugratásból? Szürrealista csavarintásból? Belőle, a tisztes (bár kissé szeszélyes modorú) (nagypolgári ellenállóból egy „zabolátlan természetű” - s szintén Marie nevet viselő - sztrájkvezért csinál, aki meggyalázott asszonytársai nevében hidegvérrel lelövi a foglyul ejtett telepvezetőt (lásd a 665. levél utáni áthidalást).

LM 270. DÉRY KÁROLYNÉ - D. T.-NEK* 1936. szept. 21.

48