Botka Ferenc (szerk.): Déry Tibor levelezése 1936–1944 - Déry Archívum I/C. (Budapest, 2007)
Levelek 625-859.
ang. 195. ford. 32. [...] A lektor javítása: De Cromartienak, noha élete hátralévő részét a részére berendezett ketrecben stb. ang. 221. ford. 46. „Majd hirtelen eszébe jutott, hogy... Hogyan, nem restellt bocsánatot kérni egy férfitől stb.” A lektor javítása: „Majd hirtelen eszébe jutott, hogy... Amikor eszébe jutott, hogy azt írta, szégyelli magát és bocsánatot kér... ” Hasonló szóismétlésekkel a lektor teletűzdeli a szövegemet. Ellenben mi más, mint nagyképűség vagy a rosszakarat magyarázza meg azt, hogy ang. 261. ford. 66. o-n az én szövegemet: „Nem álltak meg sem a kutyák, sem a farkasok, sem a tigrisek, sem a rókák ketreceinél stb. ” kijavítja az angol sorrendet követve: „Nem álltak meg sem a kutyák, sem a rókák, sem a farkasok stb. ” Milyen zenei vagy mondattani vagy logikai törvény késztette vajon erre? Valahányszor a „nehogy” szót használom (valaki ezt teszi, nehogy ez történjék), átírja „hogy ne”-re. Valahányszor a „míg nem” alakot használom (addig vártam, míg el nem jött), törli a „nem”-et. Nem tud magyarul. Ismétlem, ezek véletlenül kikapott példák, ezeknél tízszer annyit lehetne találni. A Man is the Zoo ban szerepel egy kétoldalas vers. Moscidovszky (ha rosszul írom a nevet, elnézést kérek) igazgató úrnak bejelentettem a fordítás átadásakor, hogy ezt még nem fordítottam le — igaz, hogy feleslegesnek is tartom. Ha szükség lesz rá, lefordítom. Címnek ajánlom: A férj és a róka, vagy A hölgy, akiből róka lett. A szedőt kérem külön is figyelmeztetni, hogy a hullámosán aláhúzott szavak n szedendők, ha törölve vannak is. A fordítást külön csomagban küldöm. Arra kérem, igen tisztelt uram, vegye át gondosan ezt a levelemet, s feleljen rá az alanti címre. Újabb nyolc napot vett igénybe ez a munka. Szívélyes üdvözlettel Brissago (Suisse) p. A. Szilasi, Villa Leoncavallo Végre megszabadul e nemszeretem feladattól, s lassan a pihenéssel is lehet törődni. Ám közben egy másik munkát is tető alá kellene hozni, egy sztrájktörténetet, amelynek szintén semmi köze a nagyregényhez. Lehet, hogy „társadalmi megrendelésre” készült, netán Vértes vagy éppen Haraszti Sándor kérésére. Legalábbis erre következtethetünk témaválasztásából: egy tengerparti városka zsákvarró üzemében, ahol egy munkavezető s néhány technikus kivételével csupa nő dolgozik, kihirdetik a sztrájkot. A lányok, feleségek vidám csiviteléssel bevonultak a telepre, s csak akkor hagyták el, amikor vezetőik elérték követeléseiket. (Ez az első, ösztönös megmozdulás azért nem volt vértelen. A zabolátlan természetű Marie lelövi a munkavezetőt, aki korábban csak annak adott munkát, akit megkaphatott.) Címe utóbb A tengerparti gyár lett. 46
