Botka Ferenc (szerk.): Déry Tibor levelezése 1936–1944 - Déry Archívum I/C. (Budapest, 2007)

Függelék

ben utolsó asztal vendégeinek nemzetiségét nem lehetett megállapítani, túl messze ültek. De úgy látszik, ők megállapították az enyémet, mert alig múlt el egy negyedóra, a kis társaság egyik tagja, egy ékesebb hölgy felém jött s magyarul megszólított. Egy artistacsoport tagja volt, akik húsz év óta dolgoznak Skandináviában. Azt kérdezte tőlem, hogy olcsó-e most a háztelek Pesten, mert haza akarna jönni öreg napjaira.

Sok magyar artista és zenész él odafönn.

Hammerfest. Európa legészakibb városa. Bennem egy egész mitológia élt erről: sötétség, vastag sárga köd és halbűz, térdig érő sár a házak között s az emberek derékig érő halbőr csizmákban. Piszok és szenny. Kiszállok a hajóból, s a hajóhídon olvasom a fekete táblára kiszegezett cédulákat: Sürgönyöket az időjárásról, haláljelentéseket, híreket a bálnavadászatra indult hajókról, s közöttük egy közleményt, mely a hammerfesti bridge- klub tagjait aznap estére gyűlésre hívja össze. Egyébként se piszok, se halszag, se sár, se köd.

A Lofoten-szigeteken, ahol minden télen 40 000 halász gyűl össze halat fogni, de ahol egyébként is egész évben folyik a halászat, a halászok este, a tengerről hazajövet levetik viaszkosvászon ruháikat s nehéz csizmáikat, fehér nadrágot húznak, s elmennek teniszezni.

Pesti Hírlap Vasárnapja, 1932. ápr. 2., 14. sz., 8-9.

Az utazás művészete

Egy igen érdekes cikk jelent meg egy angol szemlében, mely arra akar bennünket megtanítani, hogy hogyan utazzunk.

Ha van náció, ki a tanítómester szerepét követelheti magának ebben a kérdésben, úgy az bizonyára az angol. Ok azok, akik átformálták a régi közmondást: mindenütt jó, csak otthon ne legyen az ember.

És ők nagyon keveset vannak otthon. Még a mai keserves világ és a megdönthetetlennek hitt angol font válsága sem tudja őket otthon tartani. Ha tehát az angolok tartanak az utazás tudományából előadást, azt érdemes meghallgatni, mert ez az, amihez ők aztán igazán értenek.

Érdekes különben, hogy az angol író egy német idézettel kezdi cikkét. Igaz, hogy ez az idézet ama Johann Wolfgang Goethétől való, kiről Angliában éppen úgy, mint Németországban, mély meghajlással hirdetik, hogy csak hódolat illeti meg és nem bírálat. Az angol cikkíró Goethe mondását idézi: „Utazni nem annyi, mint valahová megérkezni.”

Vannak emberek, idézi tovább a cikkíró Goethét, akik már az utazás megkezdésekor azon tűnődnek, hány órakor lesznek ezen vagy azon a helyen? Ezeknél az utazás csakugyan egyet jelent a megérkezéssel, és akárhány helyen voltak is, voltaképpen sohasem utaztak.

277