Botka Ferenc (szerk.): Déry Tibor levelezése 1936–1944 - Déry Archívum I/C. (Budapest, 2007)

Függelék

(lék) mellett, fókára lesve, kedvezőtlen idő esetén pedig kénytelen naphosszat tétlenül az „iglu”-ban kuksolni, (a hókunyhóban) várva az idő jobbra fordulását.

Volt alkalmam beható vitatkozásokat folytatni az eszkimókkal vallási, erkölcsi kérdésekről, bepillantani lelkivilágukba, s azt a benyomást nyertem, hogy világnézetük, életfelfogásuk minden tekintetben nemes és emelkedett. Gyermekeiket például a legmodernebb alapelvek szerint öltöztetik. E tekintetben Madame Montessori módszerén is túltesznek.

Az a mendemonda, hogy az eszkimók erkölcstelenek, mint annyi más, a tények rosz- szul értelmezésén és félreértésén alapszik. Az eszkimók abban látnak erkölcstelenséget, ha valaki kivonja magát a természet nagy, ősi parancsainak teljesítése alól. Eszkimó felfogás szerint, amint elért valaki a felnőttkorba, annak meg kell házasodnia. A házasságkötésben nincsenek formaságaik, a nászajándékot sem ismerik, mindez azonban nem esik a házasság tartósságának rovására.

Ha az eszkimóknál a férfi is az úr a házban, az még nem jelenti azt, hogy az asszony mindenben köteles alávetni magát az akaratának. Ha például a férfi az első felesége mellé még egy vagy akár két feleséget kíván, ehhez az első feleség beleegyezése szükséges. A gyakorlatban ilyesmihez a feleség minden további kikötés vagy fenntartás nélkül hozzájárul. Örül, hogy a munkájához egy segítőtársat kapott. Ha egy nő gyermektelen, sokszor maga kéri a férjét, hogy még egy asszonyt hozzon a házhoz. Elvétve fordul csak elő, hogy egy asszony féltékenykedik másik asszonytársára, különösen ha a gazda egyforma figyelmességgel bánik velük.

Amit a férfi büntetlenül megtehet, az az asszonynak is szabadságában áll. Ha egy törzsben több a férfi, mint a nő, úgy a nőnek jogában áll az első férje mellett egy másodikat is tartani, azzal a feltétellel, ha ehhez az első férj is hozzájárulását adta. Ha egy férjes asszony beleszeret egy nőtlen fiatalemberbe, még nem kényszerül emiatt a férjét elhanyagolni. A férfi, ha vetélytársát méltónak találja erre, a legritkább esetben fogja megtiltani a feleségének, hogy a másikkal bizonyos ideig együtt éljen. Ha az illető fiatalember történetesen már maga is nős, az elhagyott férj rendszerint azt az ajánlatot teszi a feleségének, hogy arra az időre, amíg távol lesz, a másik asszony költözzék hozzá, s így valóban egy tényleges asszonycsere esete áll elő. Bizonyos idő elmúltával a régi kapcsolatot újra visszaállítják. Mindennapi dolog az is, hogy a férj valamelyik nőtlen férfirokonát házába fogadja mint felesége második férjét. A felesége nem köteles őt elfogadni, ha nem akarja, de azt nem tagadhatja meg, hogy gondozza, dolgozzon rá, éppúgy, mint az igazi férjére. Úgyszintén a házba fogadott férfirokonnak kötelessége a család fenntartásához hozzájárulni. Ha az asszonycsere az eszkimóknál gyakrabban előfordul is, ebből még nem következik az, hogy erkölcstelenebbek az európaiaknál. Az ő erkölcsi felfogásuk csupán más, mint a miénk, de ezt sokkal hívebben követik, mint mi a miénket. Az asszony- és férficsere természetes jelenség náluk, amelyen senki sem ütközik meg. A fő szempont csak az, hogy mindazok, akik ebben közvetve vagy közvetlenül érdekelve vannak, tudjanak róla és hozzájáruljanak. A csalást nem ismerik. Asszonycsere létrejöhet vallási alapon vagy tisztára célszerűségi okokból

271