Botka Ferenc (szerk.): Déry Tibor levelezése 1936–1944 - Déry Archívum I/C. (Budapest, 2007)

Levelek 625-859.

Ismét hosszú, közel fél éves kimaradás következik, amelyet ezúttal is csak „betűvel”, publikálási adatokkal tudunk kitölteni. A változatosság kedvéért olyanokkal, amelyek arról szólnak, hogy A befejezetlen mondat szerzője e nehéz időben ponyvaírással is kísérletezett.

Az ügy hátteréről annyit, hogy a ponyvakiadás megnövekedése a harmincas évek végén a zsidótörvények életbelépésével kapcsolatos. E könnyű olvasmányt kínáló füzeteket szinte kivétel nélkül kis, egyszemélyes kiadók ontották, amelyek nehezen voltak ellenőrizhetők, s az előírt 20, majd 6%-os arány számonkérése egyszerűen végrehajthatatlan volt a széles körben alkalmazott (és hangzatos angol) álnevek miatt. Alex Ash, Bob King, Byrd Bruns, John Pepper, A. H. Redcliff, Ernest Stone és társaik kivétel nélkül hazánkfiait jelölték.

Déry Tibor az 1932-ben alapított Világvárosi Regények című sorozatban jelentkezett — s a viszonylag szerényen hangzó Dániel Tibor és Verdes Pál álnevet választotta. Mint a sorozat címe is jelzi — a benne megjelentek nem a ponyva klasszikus vadnyugati kalandjaival és bűnügyi történeteivel jeleskedtek; túlnyomó többségük a városi és (rendszerint) kispolgári környezetben játszódó — érdekes és váratlan fordulatokra kihegyezett - sztorikból állt. A sorozat egyébként gyorsan népszerű lett. Kezdetben hetente jelent meg, majd 1935-ben áttért a heti kétszeri megjelenésre. A kis, 16-rét nagyságú és 32 oldalnyi (pontosan: 90 ezer betűhelyből álló) füzetek jól jövedelmeztek, s ez lehetővé tette, hogy szerkesztőjük, Faragó Miklós is tisztességesen fizessen. A fáma úgy szól, hogy 100, azaz egyszáz pengőt nyújtott át a szerzőnek; azonnal, amint a kéziratot átvette. Nem is küszködött anyaghiányban, a korabeli irodalom másod- és többedvonala ott tolongott előtte, s időnként a nevesebbek is felkeresték: Aszlányi Károly, Babay József, Bibó Lajos, Békeffi József, Kellér Andor, Lestyán Sándor, Orbók Attila, Tabi László, Tersánszky J. Jenő. Oszerkesztősége ma már büszkén dicsekedhetne: Rejtő Jenőnek nem kevesebb mint 14 füzetét mondhatta magáénak.

Faragó Miklós pályája az Est-lapok körében indult. A trianoni fordulatot követően Kolozsvárott a liberális Keleti Újság munkatársa lett, majd a lap konzervatív irány- (pontosabban tulajdonos-) váltása után visszatért Budapestre, és az újságírást szerkesztésre cserélte fel. A második világháborút követően kivándorolt Izraelbe — s megismételte a sorozat kiadását.

Déry 1942. január 3-án jelent meg először a Világvárosi Regényekben, s ezt az első füzetet még további hét követte, az utolsó keltezése: 1942. július 3. Erről - az összességében 16 ívnyi kis, virtuális kötetről - röviden elmondható, hogy történetei mindenekelőtt szelídségükkel tűnnek ki; egyben emberiességükkel és a kisemberek gondjai iránti megértésükkel. Témájukat tekintve szerzőjük nem kívánt kilépni saját köreiből, beleértve ebbe családtagjait, barátait, írótársait. Az ő életükben bekövetkezett kisebb- nagyobb izgalmakat örökítette meg; nemegyszer játékosan, egy-egy fricskával, névcserével fűszerezve az elmondottakat.

236