Botka Ferenc (szerk.): Déry Tibor levelezése 1936–1944 - Déry Archívum I/C. (Budapest, 2007)
Levelek 625-859.
harcain át a szervezet elismertetéséig és világi „bejegyzéséig”. (Tegyük hozzá: amit már nagyrészt Smith utódja, Brigham Young végzett el.) Ezt követően ismét Bromfield következik, ám ezúttal az egzotikát és a félvilági élet csillogását ötvöző változatban. Az Éjszaka Bombayben ügyesen kiválasztott szereplőkkel és a cselekményszálak rutinos kombinációjával betekintést kíván nyújtani India titokzatosnak látszó világába. Éhező páriák, pusztító népbetegségek, az elmaradottság felszámolásáért küszködő orvosok, jellemtelen és felelőtlen maharadzsák és parazita környezetük — kártyapartikkal, lóversenyekkel és lokáljaikkal — zajosan kavarognak egymás mellett. Kár, hogy a kötet kulcsmondata — „Az alkotó munka az egyetlen tartós kielégülés az életben” - (a túl csillogóra sikerült részletek hátterével) nemigen hangzik meggyőzően. Mint ahogy a tételt megelevenítő Homer Meril „népgondozó” és Carol Halma egykori revütáncos egymásra találása és tervezett missziós munkája sincs lélektanilag hihetően, illetve hitelesen előkészítve. A legközelebb a walesi származású Richard Llewellyn bányászregénye állhatott a fordítójához; amit már magának a címnek a magyarítása is érzékeltet. A Hová lettél drága völgyünk? messze többet mond, mint angol megfelelője: How Green was my Valley? (szó szerint: Milyen zöld volt a völgyem?). A 19- század második felében induló történet szelíd nosztalgiával eleveníti fel azokat a patriarchális állapotokat, amikor még a családok összetartottak, a bányászat bérharc és sztrájkok nélküli biztos keresetet jelentett, a bánya és a természet békésen megfért egymás mellett. A Morgan család kilenc gyerekének sorsa ugyanakkor e világ felbomlásának és szétesésének a példázata: a fiúk városba költöztek, kivándoroltak, az élesedő verseny a munkáltató és a munkások közti kapcsolat elmérgesedéséhez vezetett, maga után vonva a természet, a környezet pusztulását; amelynek részeként a völgy oldalában halmozódó salakdomb egyre jobban a település fölé nő, s közben maga alá temeti a tövében épült, egykor takaros és otthonosan berendezett munkáslakásokat. E nyolchavi szellemi tornára tekintve azt hihetnénk, hogy lassan egyensúlyba kerültek a Déry család pénzügyei. Ez azonban nem következett be; a munka ugyanis eléggé szerény bevétellel járt. Egy ív fordításáért változatlanul 20 pengőt adtak. E normát a korábban idézett számokkal beszorozva, havi 200-250 pengő jövedelmet biztosított. Ám ebből a lassan 80 éves Mamáról is gondoskodni kellett, nem szólva Georgi igencsak szeszélyes kutyatenyésztési sikereiről és balfogásairól. Az ismét induló levelekben továbbra is a különböző kölcsönök és visszafizetéseik állnak a fő helyen. 210