Botka Ferenc (szerk.): Déry Tibor levelezése 1936–1944 - Déry Archívum I/C. (Budapest, 2007)
Levelek 625-859.
A család anyagi vonatkozásait illetően meg kell említenünk, hogy Nina néni és gyerekei ugyan Svájcba távoztak, de a Rosenberg-vagyon, benne Hermann bácsi és Nina néni lakása a Nádor utca 14-ben, maradt a maga helyén. Utóbbi rendjére és épségére Euli, Kleibel Anna, a családhoz haláláig hű alkalmazott vigyázott. 771. ROSENBERG HERMANNE - D. T.-NEK* 1938. dec. 29. 1938. X1I/29. Drága Tibor! Azt az egyet mondhatom Neked: egy érző és együttérző ember még a maga szabadságát sem élvezi manapság! Japánról és Kínáról, Spanyolországról és Spanyolországról kellene talán elmélkednem?! Emberek azok? Emberek — mindenképpen, akik kölcsönösen tönkreteszik egymást.1 Némelykor nincs szebb mondás, szebben kifejezett gondolat, mint: „Ha van valami, ami fölötte áll a sorsnak, akkor az a bátorság, amely rendületlenül elviseli. ” Erre van szükségünk manapság mindannyiunknak! Anti most végre elutazott a férjével Nizzába; tudod, a férje elmúlt már 70, hosszú évekig beteg volt, nem lehetett klinikán tartani, zárt intézetbe kellett vinni, ott meggyógyult, és most utaznak. És a mi Sándorunk Leó „cégétől”? Csak ki kell tartania az embernek, mint nekem is most, az új állásomban szárazdajkaként.2 De félre a tréfával, a kicsi egészen elragadó, olyan fejlett a még nem is kétéves korához képest, és egyfajta öntudatos szelídség jellemzi, ami bámulatba ejti az embert. Csodás, nagyon sötét szemek, hosszú pillákkal. Jennykénk úgy örült, amikor Márta egyszer azt írta neki, hogy ezeket a szép szemeket és ezt a bájt csakis tőle örökölhette. Márta egyébként sokkal jobban van a gyomorbajával, helyette viszont nehezen viseli az állapotát, de azért lelkes, és megható a maga, immár korántsem modem anyaságában és igyekezetében, s valósággal üdvözülten figyel magába, fejlődő magzata minden rezdülésére. Hogy még nem tudja biztosan, hol fogja ez majd megpillantani ezt a szép napvilágot, talán épp Londonban, ahol, úgy látszik, férjének számos érdekeltsége összpontosul, arra momentán rá se hederít, s hogy én náluk lehetek, az nagy megnyugvással szolgál számára. Mónika, ez a kedves, derék, vidám kis teremtés szintén végtelenül csüng rajtam. Azt, hogy én két hetet az olyannyira a szívemhez nőtt családnál töltöttem, hogy szegény nővéremet a leányától vett, örökre szóló búcsúján átsegítsem, valakitől már nyilván hallottad,3 Minden olyan végtelenül szomorú volt, és még most is az; anyád is, a maga összes gondjával168
