Botka Ferenc (szerk.): Déry Tibor levelezése 1936–1944 - Déry Archívum I/C. (Budapest, 2007)

Levelek 625-859.

törvényeibe kényszer és hátsó gondolat nélkül illeszkedő hazának, melyből nem pusztulhat ki az európai értelem, az igazmondás, a személyi önérzet és az önálló gondolkodás akarata, valamig olyan emberek élhetnek a földjén, akik kedvüket nem gyöngék megtaposásában lelik és magyarul ragozzák az igéket.”

Óhatatlan, hogy e történelmi fordulat alkalmából ne vessünk egy pillantást a népiek vezető orgánuma, a Válasz 1938. márciusi számára, amely az annexióval egyidejűleg tette közzé Mit kíván a magyar nép? címmel a már egyéves Márciusi Front kibővített és pontosított programját:

„Nem vagyunk fasiszták, mert a gazdasági kizsákmányolást s társadalmi elnyomást gyökeresen meg akarjuk szüntetni, nem pedig letagadni [...] nem vagyunk nemzettagadók sem [...] Nem vagyunk semminemű diktatúra hívei [...] De nem vagyunk liberálisok sem. Nem akarjuk azt az egyoldalú gazdasági szabadságot, mely a tőke, az uzsora és a kizsákmányolás szabadságát jelenti. Mi a közösségnek és a közösségbe beilleszkedő egyénnek szabadságát kívánjuk.”

A program ezt követően ismerteti az egy évvel korábban megfogalmazott 12 pontot, majd zárófejezetét az alábbi mondattal zárja:

„A Márciusi Front harca ma még szellemi harc, ám tudják meg, hogy ez az első és döntő csatatér s minket ezen a küzdőtéren le nem győzhetnek.”

Nem lehet kétséges, hogy 1938 tavaszán Déry melyik oldalt érezte magához közelebbnek. Urbánus létére vonzóbbnak találta a népiek programját s ezen belül is a felvázolt demokratikus társadalmi átalakítás és a gazdaság megújításának konkrét feladatát: a feudalizmus teljes lebontását, a nagytőke hatalmának a letörését és a munka jogának az általánossá tételét.

Déry nem állt egyedül ezzel a népi írók törekvéseit becsülő magatartásával. Kollégája, barátja, az 1934-ben a moszkvai írókongresszust megjárt Nagy Lajos (lásd 124. levél) hozzá hasonlóan gondolkodott. Legalábbis ez derül ki az 1939-ben megjelent Június, Augusztus és Szeptember című röplapjaiból, amelyek interjúiban Erdélyi Józsefet, Kodolányi Jánost és Veres Pétert szólaltatta meg.

Szinte bizonyosak lehetünk abban, hogy az Ignotushoz írt (és elveszett) levelében a Márciusi Front felől bírálta a Szép Szó szerinte túlságosan óvatoskodó és elvont társadalmi programját. Megjegyezve, hogy véleménye és az abból eredő nézeteltérés csírái már a József Attilának a folyóirat céljait megfogalmazó szerkesztői üzenetében és Dérynék Az írói szabadságról szóló tanulmányában is fellelhetők voltak.

(Szegény Déry! Ugyanaz a képlet, mint A befejezetlen mondat esetében: a népieknek urbánus, az urbánusoknak baloldali, a mozgalmároknak pedig saját útját járó, „jobbos”, mi több, elhajlásra hajlamos liberális. Csak azért nem maradt teljesen magára, mert a már megkezdődött antiszemita hullámok közepette zsidósága miatt valahol mégis számon tartották.)

133