Botka Ferenc (szerk.): Déry Tibor levelezése 1936–1944 - Déry Archívum I/C. (Budapest, 2007)
Levelek 625-859.
kezüket. Pirandello ironikus fintora, amelyet nem részletez: a férj boldogan fogadja vissza asszonyát, annak ellenére, hogy utóbb elkövette azt, ami miatt annak idején ártatlanul meghurcolta. A két műalkotás újrateremtése kétségen kívül igényes feladat volt, s talán egyetlen vonatkozásban nem is volt haszon nélküli. Az elhallgatás technikájára gondolunk, amely különösen a Találkozásban érvényesült azáltal, hogy végkövetkeztetéseit előkészítette ugyan, de megfogalmazásukat jól kiszámítottan az olvasóra bízta; gondoskodva arról, hogy e szellemi játék minél izgalmasabb (s nem is mindig könnyen felismerhető) elemekből jöjjön létre. Nem arról van szó, hogy a fordító itt döbbent volna rá a prózaírás e régi-új fogására. Gondoljunk a Lepkék, a Békebeli vidám történet vagy éppen az Egy finom öregúr befejezésére, hogy meggyőződjünk róla: a maga módján Déry már korábban is élt az ellentéteknek és célzásoknak, a sejtetéseknek és elhallgatásoknak ezzel a gyakorlatával. Igaz, a maga teljességében és bonyolultságában majd csak A befejezetlen mondat zárófejezeteiben fogja alkalmazni. S ebben talán a fenti két fordítás is megerősítette egy kevéssel. 721. GAÁL GÁBOR - D. T.-NEK 1937. okt. 15. Korunk világnézeti és irodalmi havi szemle Cluj, 193 7. október 15. Kedves Barátom! Nagyon köszönöm pár nappal ezelőtt érkezett sorait. A decemberi számra feltétlenül várom megígért kéziratát. Lehetőleg azonban ne legyen túl hosszú. Korvin azért érdeklődött az On címe iránt, mert érintkezésbe akar lépni Önnel novellái francia lapokba történő lefordítása ügyében.1 Köszönöm szíves munkatárs-verbuválását. Nagyon szeretném, ha eredménye lenne. A lapot 1933 augusztusában tiltották ki, minden indokolás nélkül azzal, hogy a Belügyminisztérium megfosztja a postai szállítás jogától.1 A kitiltás tulajdonképpeni okát érdeklődésemre sem sikerült megtudnom. Állítólag azért, mert Károlyi Mihály munkatársa a lapnak. Ebből annyi igaz, hogy Károlyinak tényleg jelent meg több tanulmánya a lapban, ezek azokban nem magyar kérdéssel foglalkoztak,3 A kutya a magyar miniszterelnökség sajtóosztályán van eltemetve, hogy egész realisztikusan fejezzem ki magam. Evekkel ezelőtt Zilahy Lajos4 próbálkozott a tilalom visszavonatásával, spontán, őszintén, de nem tudott eredményt elérni. Nem azért, mert valami főbenjáró oka volna a dolognak, hanem azért, mert a kérdés belekerült a bürokrácia taposómalmába, és onnan, úgy látszik, csak egy, a mainál őszintébb viszonyok emelhetik ki. 102
