Botka Ferenc (szerk.): Déry Tibor levelezése 1927–1935 - Déry Archívum I/B. (Budapest, 2007)
276-624
Illyés Gyula 1928. augusztus 6-i levele előtt már szóltunk Kassák írásművészetének egyszerűsödéséről és folyóirata, a Munka szerkesztői elgondolásairól. E helyütt már e folyamat eredményeit illik méltatnunk, mindenekelőtt az Egy ember élete című önéletrajzi regényét, amelyet 1924-ben a Nyugat kezdett el közölni, s 1928-ban - első három kötete - könyv alakban is megjelent. Ha addig a nevével az avantgárdot kapcsolták össze, ettől fogva e nagy ívű munkája nyomán, amely egy munkásifjú rendhagyó pályáját rajzolta meg (a lakatosinaskodástól a szerkesztőségekig), okkal és joggal a „magyar Gorkijaként kezdték emlegetni. Alkotóművészetének letisztulása mögött természetesen azok az ideológiai és politikai meggondolások állnak, amelyeket még Bécsben fogalmazott meg az Álláspont (1924) című füzetében, s amelynek gondolatmenete arról szól, hogy a forradalmi hullám elmúltával és a tőkés rend megerősödésével felelőtlenség továbbra is a fennálló rend erőszakos megdöntésére agitálni, mert ez eleve kudarcra van ítélve. Az egyetlen eredményre vezető út a munkásműveltség terjesztése és elmélyítése; nem hanyagolva ugyanakkor el a proletariátus határozott érdekképviseletét és -érvényesítését. Ez a program közel állt a szociáldemokráciához, bár a munkásérdekek iménti értelmezése nemegyszer ellentétbe került a napi pártpolitika óvatos lépéseivel. Kassák e reformista elkötelezettsége érthetően irritálta a szélsőbal képviselőit; a Kommunisták Magyarországi Pártjának kulturális és irodalmi folyóirata, a 100% (1927-1930) hevesen elítélte és folyamatosan támadta minden kezdeményezését. Déry munkásságában hasonló folyamat zajlott, bár távolról sem olyan mértékben, mint Kassáknál, aki a Munka szerkesztése mellett kötelességének érezte, hogy tézisregényekkel, vagy nevezzük szerényebben: irányregényekkel (mint például a már említett Angyalföld vagy az alábbi levélben jelzett Marika, énekelj!) is kiegészítse folyóiratának és körének oktatási és nevelőmunkáját. Déry prózája viszont nem változott. Az x.-ik emeleten ott folytatta, ahol az Ébredjetek fel! abbahagyta. Nem engedett a maga elé tűzött művészi mértékből és színvonalból. De hamarosan érzékelhetjük, hogy nem volt megelégedve azzal, ami elkészült, majd hirtelen zsákutcát érzett maga előtt — a végkifejlet ismeretes. A letisztulás inkább a költeményeiben érezhető, azokban is nagyon lassan, alig észrevehetően, nemhiába nevezték őt még a harmincas évek elején is a szürrealizmus mohikánjának. Ebbe az árnyalatnyi átalakulásba bizonyára belejátszottak a Munka első évfolyamának eredményei. Erről tanúskodik például a Kassák levelében említett Fiatal munkás című költeménye, amelyet már az avantgárddal bőszen hadakozó Nyigri Imre, a Népszava kulturális rovatának a szerkesztője is méltányolt. Déry világfelfogása ugyanakkor jóval sötétebb Kassákénál, a tőkés restaurációt sokkal nyomasztóbbnak látja, (saját) költői helyzetét pedig már-már kilátástalannak. Ez a reménytelenség árad többek között az Illyés Gyula közvetítette Énekelj, költő című verséből (lásd alább); végkicsengése szöges ellentéte annak az optimizmusnak, amely a nyolc évvel korábbi (Kassákhoz intézett) nyílt leveléből áradt, s amelyben a 95
