Botka Ferenc (szerk.): Déry Tibor levelezése 1927–1935 - Déry Archívum I/B. (Budapest, 2007)

276-624

nyúlni, s ha igaz is, hogy Füst hangja érzik rajta, de csak külsőségekben, amiknek tényleg semmi fontosságuk: a dikció megtörésében, egy-két fordulat szintaxisában, az „ó” és az „ím” szavak felelevenítésében - de ez nem számít. Két jelentéktelen apróságot ajánlanék: az utolsó versszakban az „igyunk rokonaim" kezdetű sor elé egy gondolatjelet, amely intonálná, némán, az imperatívuszba való harsány átmenetet, s ugyanabban a strófában, az utolsó sorban, „kivirradhat” helyett „kivirrad” elég, a „tán... még” már eléggé kifejezi a magyar fül számára a bizonytalanságot, s zeneileg is zavar a „hat”. - De egyebekben nem nyúlnék hozzá, a te helyedben sem.1

A posta bolond, leveled 8 napig jött, ezért felelek csak most. Én nov. vége - dec. eleje körül odahaza leszek - az időtől függ, ami rohamosan romlik. Útközben még kiszállok egy-két helyen. Ha otthon leszek, akkor gyűjtök a könyvedre, levélbelileg nem megy. Igaz, hogy itt a bennszülöttek üvöltve állnak sorfalat az ajtóm előtt, de nem adok nekik, mert fasiszták, bár hajukat tépik.

Remélem, nem csak a falusi verseidet veszed be a kötetbe? Ölellek sokszor

T.

Déry, Villa Minerva, Capri Illyés-hagyaték - Közli BF Költő, 99.

1 Lásd 346. levél, 3. jegyz.

2 A Nehéz földben közölt szöveg azt tanúsítja, hogy a javaslatok közül a gondolatjel alkalmazását elfogadta Illyés, a „kivirradhat” kifejezést nem változtatta meg, ám ugyanakkor elhagyta a „tán... még” kifejezés első tagját.

1928. okt. 30.<---->1929. ápr. eleje

351.

D. T. - MIHÁLYI ÖDÖNNEK 1928. dec.

Rosszkedvű hangvétele s egyik utalása („én is most adok ki egy verseskötetet”) alapján helyeztük a keltezetlen levelet az Olaszországból történő hazatérés és az említett kötet, az Ébredjetek fel! megjelenése közé.

A könyvészeti leírások ugyan 1929-re teszik ezt az eseményt, a birtokunkban lévő példány dedikációja azonban arról tanúskodik, hogy az még az óévben elkészült. A címlapon ezúttal is a Genius neve szerepel, de feltehetően ez is magánkiadás. Szedésének képe azonban szerényebb, mint az Énekelnek és meghalnak füzetéé. Címlapját most is Kassák Lajos készítette.

(Az említett dedikáció Varró Istvánnak [1878-1963], a Huszadik Század [1900-1919] folytatásának tekinthető Századunk [1926-1939] című radikális társadalomtudományi folyóirat szerkesztőjének szól; a kitűnő publicistának, könyvtárosnak és bibliográfusnak, aki a harmincas évek végén az USA-ba távozott.)

84