Botka Ferenc (szerk.): Déry Tibor levelezése 1927–1935 - Déry Archívum I/B. (Budapest, 2007)
276-624
hozzá, mert Évit nem tudom és nem akarom kiragadni abból a külső keretből, melyhez hozzászokott, és mely egy nőnél második létfeltétel. Ha a bácsinál el tudok érni valamit, akkor itt maradok a Nasicinél, ha el tudom érni azt, hogy lehetőséget ad nekem arra, hogy keressek többet, annyit, amennyi szükséges. Ha ezt nem tudom elérni, akkor elmegyek innen, és megpróbálom más áton-módon elérni azt az ideiglenes célt, hogy elvehessem az Évit, mert nekem életfeltételem ez a leány, és ha azután máshol sem sikerül, akkor az azt mutatja, hogy csakugyan nem érek egy pipa bagót sem, és akkor meg nem érdemes élni. Mert a földön, nagyon helyesen, a legtöbb esetben úgy van, hogy az életképes emberek, akik tudnak teremteni, küzdeni, felülmaradnak, és az életképtelenek eltűnnek valami kikötővárosi kocsmában. Nekem, Tiborkám, ez így nem élet, az idegeim nem bírják ezt, az éjszakáim álmatlanok, állandóan félek az idegeim összeroppanásától, és tudom, hogy az bekövetkezik, ha nem szakad vége. Tudom, Bubikám, hogy mindent, ami[t] most írtam, el lehet intézni másoknak egy egyszerű, igen kényelmes és lelkiismeret-megnyugtató mondattal, hogy „Istenem, 24 éves, majd ha idősebb lesz, megváltozik, megnyugszik, és másnak fogja látni a jövőjét. ” De én tudom, ha nem is hiszed, hogy ez nekem nem lehet elintézési mód. Én tisztán, nyugodtan, semmi szerelmes felhevülés nélkül írom ezeket, és látom élesen magam előtt a két alternatíva egyikének elkövetkezését. Ne gondold, hogy félek akár az egyiktől, akár a másiktól. Túlságosan fatalista vagyok. Nem olyan értelemben, hogy hagyom magamat sodorni az ártól, hanem abban az értelemben, hogy megteszek minden tőlem telhetőt célom elérésére, és ha nem sikerülne, sem magamnak, sem másnak a segítségével, akkor tp megnyugszom a megmásíthatatlanban, és jön a kikötőváros. Eleget kínlódtam 7 évig magamban anélkül, hogy valaha elmondtam volna valakinek a gondolataimat, de mostan szükségem van erre. Láthatod Bubikám, hogy nagyon jól tudom, mi lesz velem. A szénám különben is rosszul áll. De ez nem izgat nagyon. Nagyon jó volna, Bubikám, ha lejönnél ide Olaszországból jövet, amúgy is csak egy kerülő lenne. Szevasz, Bubikám, ölellek sokszor G. 1923- szept. 18.<----->1928. nov. 3. 338. ILLYÉS GYULA - D. T.-NEK 1928. szept. 25. Herrn Tibor Déry bei Dr. W. Szilasi Feldafing bei München Kedves Tiborkám, tegnap éjjel kaptam táviratodat, ma beszéltem Widmarral.1 Nem érti a dolgot, t csodálkozott, hogy eddig még nem kaptad meg a passzust, amit ő sürgető megjegyzéssel továbbított annak ide72
