Botka Ferenc (szerk.): Déry Tibor levelezése 1927–1935 - Déry Archívum I/B. (Budapest, 2007)
276-624
Vagy csak én vagyok rosszkedvű. Van rá elég anyagi okom. Aurél nekem sose ír, már csak egy pesti ismerőstől hallottam, hogy rém burzsisan néz ki, és ott járt diadalmas pofával. Mondom, ha Engländer révén, hát akár sose hallanék felőle. Szilasiékat üdvözlöm. Berlin után — csak talán október végén kerülök vissza —, ha igaz. Minden jót Béni 334. KASSÁK LAJOS - D. T.-NEK 1928. aug. 29. Az augusztust és szeptembert Déry Szilasiéknál töltötte a Starnbergi-tó mellett, s ekkor már feltehetően hozzákezdett új regényéhez, amely azonban Kassák reményei ellenére távolról sem volt „realisztikus” (lásd alább). Feltételezésünket, hogy tudniillik munkához látott, valószínűvé teszi, hogy augusztus végére már lecsendesedett Szilasiék villája. Eltávozott vendégei között volt Füst Milán is, aki a baden-badeni gyógykezeléséből hazatértében látogatta meg barátait. A vidám napokat beárnyékolta bokahúzódása, amelyet egy játékos vízparti birkózás során szerzett. Az esetet Déry nem kevés szarkazmussal idézi fel az ítélet nincs Hogy szeretett volna élni, s nem értett hozzá! című fejezetében (lásd még FMÖL, 184-185). munka társadalmi és művészeti szemle szerk. kassák lajos budapest VI. lehel ucca 6. Kedves Déry Tibor, ne haragudjon, hogy ilyen hosszú idő múltán válaszolok csak, de részben egyszerűen] agyon vagyok strapáivá, s részben arra is vártam, hogy a nyomdászfiúktól valami pénzt tudjak összekaparni. Sajnos ebből egyelőre semmi sem lett. Jobban megy már a munka? Ismerem én is azokat a kínlódásokat, mikor az ember nem tud belezökkenni a rendes iramba. De jó, hogy ez csak rövid ideig szokott tartani. Utána aztán mégiscsak megmutatkoznak a hosszabb pihenés eredményei. Nagyon kíváncsi vagyok a regényére, úgy látom, ez a munkája fejlődésének kritikus pontján készül el. Nem kétséges előttem, hogy egészen más lesz, mint a legutóbbi regénye volt] szóval „realisztikusabb” lesz. Kétségtelenül én ezt az utat látom a jövő útjának. Most készülő Angyalföld című regényemmel én is ezen az úton járok. Különben azt hiszem, eddigi munkásságomnak ez a legérettebb és letisztultabb terméke. A Nyugat már meg is kezdte a közlését.2 Osvát r még néhány an, akik körülbelül a regény felét ismerik, el vannak tőle ragadtatva. S mondom, én magam sem tartom utolsó munkámnak. A lap már nyomdában van, néhány nap múlva már meg is jelenik.3 Hogy milyen lesz? Majd meglátjuk. Határozott választ erre a kérdésre bizony még én sem tudnék adni. S ha hibái lesznek, mint ahogyan lesznek, annak nem egyedül én vagyok az oka. És hiszem, hogy ezeket a fogyatékosságokat nagyon rövid időn belül ki is lehet heverni. Hacsak valami roppant nagyon nem 68
