Botka Ferenc (szerk.): Déry Tibor levelezése 1927–1935 - Déry Archívum I/B. (Budapest, 2007)

276-624

LM 243. DÉRY KÁROLYNÉ - D. T.-NEK* 1934. dec. 5. LM 244. D. T. - DÉRY KÁROLYNÉNAK* 1934. dec. 6.

Úgy látszik, Georginák mégsem olyan rózsás a helyzete, mint amilyennek azt Antonio Frenguelli 1934. július 25-i levelében (576.) leírta. Azzal a céllal utazott Londonba, hogy majd a filmszakmában csinál karriert. Ám többhavi hallgatás után 1934. november 12-én kelt levelében arról tájékoztatja a Mamát, hogy barátaival egy szélhámos kezébe kerültek, s hogy megpróbálnak kievickélni a bajból. Ugyanakkor azt is jelzi, hogy a barát édesapja nem hagyta őket magukra, s a nehéz helyzetben még autó- használatot is biztosított számukra.

Azután jönnek a további bonyodalmak. November 29-én este fél 10-kor csöng a telefon, és Georgi hosszú hallózás után arra akarja rávenni a Mamát, hogy segítse rendezni újabb adósságait. A Mama viszont megkeményíti szívét, és nemet mond.

S Tibor? Mi mást tehet: ismét levelet ír Frenguellinek (válaszát lásd 598. levél).

589.

RÉVÉSZ ANDRÁS - D. T.-NEK 1934. dec. 7.

North American Newspaper Alliance General Pardinas, 60, Madrid

Madrid, 1934. december 7.

Kedves Kollegám.

Most, bogy On már több hetet itt tölt, látja, hogy a lapok a legritkább esetben közölnek novellákat. En a legnagyobb érdeklődéssel olvastam el, amit Ön írt, és nem tudom, mihez kezdjek írásaival. Hisz’ azokat előbb le kellene fordítani spanyolra, ehhez (és sok máshoz) pedig igazán hiányzik az időm. Maradok őszinte híve és sok sikert kívánok

Révész Andor

1934. nov. 10.<—

Búcsúzzunk a levélírótól egy filológiai csemegével: 1938. június 20-án levelet írt Babitsnak - az akkor már ostromlott Madridból -, és figyelmébe ajánlotta egy kevésbé ismert spanyol költő, Hernando Ferrera szonettjét a tizenhatodik századból, amely megítélése szerint „rokon témájú” a címzett egyik korábbi költeményével.

Révész küldeménye ihlette Babits A madridi levél című esszéjét, jelképes üzenetet látva benne, a francoista csapatok gyűrűjéből hitet és reményt sugallt, hogy a kultúra és a költészet tovább él a borzalmak közepette is. (Lásd Pesti Napló, 1938. jún. 28., 121. sz., 3 és Keresztül-kasul az életemen, Bp., Nyugat, 1939, 131-141.)

310