Botka Ferenc (szerk.): Déry Tibor levelezése 1927–1935 - Déry Archívum I/B. (Budapest, 2007)
276-624
Mármost kérem válaszát, hova küldessem a regényt, magamhoz, Babitshoz vagy máshova (vagy ki, magához)? Mindent továbbra is nagyon szívesen megteszek és sokszor üdvözlöm Vas István Bpest V, Sas u. 24. 111/5. 1934. márc. eleje«--->1934. márc. 26. LM 233. DÉRY KÁROLYNÉ - D. T.-NEK* 1934. márc. 21. 367. D. T. - VAS ISTVÁNNAK 1934. márc. 26. Kedves Vas! Ne vegye rossz néven, hogy ilyen későn felelek; egyrészt megérti, hogy elkedvetlenedtem, másrészt, főképpen, oly gyengén álltam mostanában, hogy még levélbélyegre sem telt. Pimasz dolog Dénestől most visszavonulni, három hónapi hitegetés után, s főleg, hogy kezemben van a levele, amelyben félreérthetetlenül - s az összes részletekkel — közli, hogy hajlandó kiadni. [...] [A hátlapon szórövidítésekkel tarkított levélvázlat. Kiegészített szövege:] Vas István barátom, akit megbíztam, hogy regényem kéziratát Önnek átadja, arról értesített most, hogy Ón meggondolta magát, visszalép a kiadástól. Meg kell mondanom Önnek, hogy meg vagyok rökönyödve. Ön múlt év december közepén már egyszer elfogadta a kéziratot kiadásra, úgyhogy én akkor pesti tartózkodásom, melynek egyetlen célja a regény eladása volt, félbe is szakítottam, más kiadókkal nem tárgyaltam, s visszajöttem Bécsbe. Majd hosszabb szünetelés után, melyet Ön betegségével mentett ki, 1934- január 24-i levelében is megismételte elhatározását, és közölte a feltételt, melyet én Vas István útján el is fogadtam. Most, újabb két hónap után, amikor már az első részletet kellene kifizetni, hirtelen meggondolta magát. Kedves Uram, én annyi időt veszítettem el Önnel, hogy most már nincs módom kiengedni Önt az obligóból, r kénytelen vagyok Önt a megállapodás betartására kérni. Ennek megfelelően elvárom, hogy április 1-jén az első 200 pengő részletet (Dr. Déryné címre) lefizeti. D. T. márc. 26. Ajánlott 286
