Botka Ferenc (szerk.): Déry Tibor levelezése 1927–1935 - Déry Archívum I/B. (Budapest, 2007)

276-624

szerepel Emil Ludwig, Arnold és Stefan Zweig, Remarque, Thomas Mann, Feucht- wanger; s természetesen a szocialista gondolkodók: Bebel, Marx, Kautsky és Lassalle. A politikai élet gleichschaltolása (egyirányúsítása, egységesítése) után megindul a szellemi életé is - átterjed az egyetemekre és a művészi szövetségekre.

Déry nem szerzett volna minderről tudomást? Vagy egyszerűen menekült a villámok elől? Nem tudjuk eldönteni, bár egyik feltételezés sem valószínű.

LM 225. D. T. - DÉRY KÁROLYNÉNAK* 1933. jún. 28.

Július 12-én Déry váratlanul búcsút vesz Dubrovniktől. A Drina völgyét követő éjszakai vonatozáson nem zavarta senki sem: számvetést készíthetett az elmúlt hat hónapról. Bizony soványka a termés, amiről otthon - s legfőképpen Szilasiéknak - beszámolhatna.

Hajnalban száll le egy kisebb állomáson (Konjicon), s egy alkalmi kísérővel gyalog vág neki a több mint tíz kilométeres útnak Borciba, illetve a közelében fekvő tóhoz (Boracko jezero).

A természetbarátok turistaházában kilenc napot tölt. Új élmények, új ismeretségek; esti tábortüzek, pislákoló szentjánosbogarak, kenyérsütés, nyárson piruló bárányka, csónakázás a tavon — és bolhák minden mennyiségben. Van azonban a feljegyzéseknek egy mondata, amely mindent elhalványít: „Megkezdem a »Berlin« 3. részét [...]”

Miért épp itt, egy kispolgárokból álló vendégsereg közepette, a dubrovniki albérlethez képest primitív környezetben? — Az ihlet nem magyarázható és nem is tervezhető. Lassan alakulni kezdett a trilógia harmadik novellája, amely mindössze néhány hónappal korábban, közvetlenül a náci hatalomátvétel utáni zűrzavarban játszódik.

Ezúttal gyötrődés nélkül, könnyedén fogalmaz. Csak hát a körülmények...

LM 226. D. T. - DÉRY KÁROLYNÉNAK* 1933. júl. 16.

Július 23-át követően újabb két hét következik a természetben, ám ezúttal már ezer méter fölött, Szarajevó közvetlen közelében, a Trebevic (1627 m) alatti Alekszandrov menedékházban. Vannak itt is hölgyek és új ismerősök (viszontlátjuk őket is A befejezetlen mondatban): hegedűművésznő, a se magyarul, se németül nem értő Jarmila, a mindig szerelmes, kövérke Trudi, a Krétát járt és a magashegység lepkéit gyűjtő szász entomológus, egy tanulni vágyó cionista ifjúmunkás, Jakob Gaon; és akad „cselekvés” is: leereszkedés a közeli forrásokhoz, barátkozás a réteken legelésző szelíd lovakkal, meztelen napozások a csúcson. Az igazi nap azonban csak este tíz után süt fel, az ekkorra már kiürült étteremben, ahol petróleumlámpa mellett mutatja be a hatalomátvételt s a megmaradásért folytatott és reménytelennek látszó küzdelem erkölcsi konfliktusait. Már csak a befejezés van hátra.

252