Botka Ferenc (szerk.): Déry Tibor levelezése 1927–1935 - Déry Archívum I/B. (Budapest, 2007)
276-624
Svábhegy, 1933- június 12. Drága Tibuli! Elfelejtettem volna a kedves születésnapi gratulációdért Neked küldött köszönőlevelet levelezési naplómba bevezetni? Vagy egyáltalán nem írtam volna meg? Az egyik éppoly valószínűtlen, mint a másik. Ha a gondatlanság előbbi esete forog fenn, semmi jobbat nem érdemiek, mint hogy még egyszer meg kelljen írnom. Ha az utóbbi, akkor én magam is olyan vérlázítónak tartom, hogy a leggyorsabban be kell pótolnom. Hiszen Te valóban nem vagy hozzászokva tőlem a levélírásra való ilyen restséghez. Pusztán arról van szó, hogy mindig olyan sok megírni, beírni, számolni, feljegyezni valóm van, hogy vagy ez vagy az mindig elmarad. Leveled felett érzett örömöm ettől még nem lett csekélyebb. Tökéletesen pontos volt, hiszen Te úgy véled, hogy 2-án van a születésnapom — pedig 3-án van, és „miindiig, miiindiig, miiindiig ú-úgy lesz”, ahogy Schubert klasszikus- zeneileg ki szokta volt fejezni „töprengek én”-dalában. Közben Te fogtad és útra szántad magad, és nem is jártál vele olyan rosszul, mint én, a szép idő, a felhőtlen kék ég és az elmondhatatlan gyönyörűség ellenére, a Rágásából Kattaróba tartó hajón. A Lovcen-terveknek is lőttek akkor. Hogy a jelenbe visszatérjünk, elmondom neked, hogy Mici Breisach1 4 hete kedves drága vendég nálam, Alfréd testvérem 8 napja, s mind a ketten remélhetőleg még maradnak két hetet. Nagyon élvezzük az együttlétet. Mici szinte naponta eljár előbb a margitszigeti, majd pedig a Lukács iszapfürdőbe, ezek igen jót tesznek neki. Az én hő-ő-őn szeretett uram2 ugyancsak megkedvelte Micit az élénk, természetes, okos, tősgyökeres bécsiességével, és én naponta azon emésztem magam, nehogy odáig menjen a dolog, hogy ezt a mulatságot gyakrabban élvezze. Drága Mamádat is meghívtam, hogy sikeresen átvészelt gyomor- és epeindiszpozíciója után itt fenn pihenje ki magát. De az időjárás még csakugyan nem elég jó — és még annyira hideg van, hogy ma volt az első nap, amikor nem fűtöttünk. A városi lakásból a szép Aubusson-bútort, amelyikkel ott a 14-ben nem fértem el, fölhozattam ide több egyébbel - szebb, mint valaha! Látszólag! Márta'’ most két hétig szintén itt volt velünk, de most már beköltözött a Városliget mellett bérelt bútorozott lakásába, és a Stefánia csecsemőben dolgozik, azonkívül gyermekgyógyászatot és gyorsírást tanul, és időnként franciát is. Berlini barátai, Járossiék kibérelték a Czigány-la- kást,4 mivel ezek annyira szeretnek utazgatni. JenntscherP hálistennek jól van, Kunody Anni6 ott van nála, amíg Leó külföldön tartózkodik. GustP Zágrábban meg Romániában, Gerda8 a gyerekkel Bécsben. Georgiról semmi pozitivet nem tudni. Leó vesződik mostanában vele — beszélni akart Georgi filmes főnökével, de képtelen volt a címét megszerezni. 6 hétből, majd 3 hónapból most már 8 hónap lett!! Lilitől, Istennek hála és köszönet, csupa nagyon örvendetes, megelégedett beszámoló. GretétőP - semmi. Neked bizodalmas szeretettel [...] minden jót. A Te Nina nénéd 1 Mici Breisach - Nina néni unokahúga, lásd a 27. levél bevezetőjét. 2 Értelemszerűen a bátyja, Alfréd. 3 Márta — Arányi Ferencné, Hermann bácsi és Nina néni lánya
