Botka Ferenc (szerk.): Déry Tibor levelezése 1927–1935 - Déry Archívum I/B. (Budapest, 2007)

276-624

köreihez kíván szólni, tudomásul kell vennie, hogy a befogadás érdekében valamelyest vissza kell lépnie a kevésbé bonyolult ábrázolásmód felé.

Ezt a szándékot azonban a húszas és harmincas évek fordulóján többféleképpen értelmezték. A szocialista irodalom konzervatív képviselői ezt a közvetlen politizálással egybekötött naturalizmussal azonosították. Mások viszont azon a véleményen voltak, hogy az új művészetben fel kell használni az avantgárd által elért eredményeket is. Nem kétséges, hogy Déry melyik lehetőség mellett döntött. Hiszen ezen az úton korántsem járt egyedül. Ha más nem, ott állhatott előtte Bertolt Brecht példája, akinek éppen 1932-ben mutatták be Mahagonny című darabját (teljes címén Mahagonny városának tündöklése és bukása).

A kérdés csupán az, hogy ez az újfajta realizmus a 20. századi művészetnek milyen új vívmányait kívánja magába olvasztani. Déry esetében e helyütt két olyan momentumot emelnénk ki, amelyek Berlinhez kötődnek, a fotót és a filmet. A fotó esetében elsősorban Moholy-Nagy László kezdeményezéseire gondolunk, mint amelyeket közvetlenül is megismerhetett. A fotózásnak arra a gyakorlatára, amely a való világ egy- egy szeletét úgy emelte ki, hogy abban mélyebb összefüggések is láthatóvá váltak, továbbá azokra a kísérletezésekre, amelyek a látványt létrehozó fénnyel kapcsolatosak. Hogy ezek a kérdések Déryt mélyen foglalkoztatták, s hogy nem csak Moholy-Nagy- hoz kötődtek, azt már többször emlegetett címjegyzékei is igazolják, amelyekben — mint jeleztük — Moholy-Nagy Lászlón kívül a fotóművészet más képviselőinek, például Kepes Györgynek és Raoul Hausmann-nak az adatai is szerepelnek. S bár a filmszakma csak Bolváry Géza és Nóti Károly személyén keresztül van jelen e berlini években, nyilvánvaló, hogy a filmkészítés műhelyeinek közelségében, az. új művészet technikai fogásai - a különféle képi beállítások, a vágás és a montázs gyakorlata; a mozgás bemutatása, a mozgás és a hangeffektusok kombinációja stb. - is megragadták és továbbgondolásra késztették. (A Déry írásművészetét gazdagító egyéb ösztönzések a levelezés további fejezeteire tartoznak.)

A Mamának írt levelekből megtudhatjuk, hogy a munka, amelyért ideutazott, „minden várakozása ellenére jól megy”, a Gaál Gábornak címzett sorokból pedig az is kiderül, hogy január végére az első hosszabb novella már el is készült vagy legalábbis közel áll ehhez.

Az Egy berlini kiskocsmában címet kapja majd, s időben alig három hónappal korábban, az 1932-es novemberi közlekedési sztrájk idején játszódik. Expozícióként ízelítőt ad a munkásfiatalok lelkesedéséből és helytállásából. S eldördülnek az első lövések, nemcsak a hatóságok, hanem a baloldal képviselőire vadászó horogkeresztes különítményesek részéről is. A magyar származású Horvát Ilon az egyik áldozat, akinek vonásai az előzőekben megismert Kat Ackermannt idézik. Partnerének, Germonnak alakja és mozgalmi helyzete (az egyik vezető „neurotikus forradalmár”-nak nevezi) pedig a szeretett jó barát, József Attila személyiségét és konfliktusait példázza.

Ami pedig a történet megformálását illeti, elég, ha csak utalunk a fény jelenlétének és működésének a sokféleségére, amely a „filmszemmel” felvett jelenetsorokat kí231