Botka Ferenc (szerk.): Déry Tibor levelezése 1927–1935 - Déry Archívum I/B. (Budapest, 2007)

276-624

Az ősz vége felé, úgy látszott, neuralgiam javul. Még fájó s zúgó fejjel ugyan, de megfogtam a ceruzát, s írni próbáltam, erről is, arról is, többek közt az Országúton«»'/ is szerettem volna végre írni, de ekkor hallottam s megüzenték: „a Déry-regényről már írt időközben valaki". így maradtam én le róla.

De nem maradtam volna le a válaszról, melyet Hevesi kritikájára akartam azonnal írni, még mielőtt Ön hozzám fordult volna. Ekkor azonban egyik napról a másikra, teljes tűzzel megint kiújult a neuralgiám. Új gyógymód, új kezelés, új kínok kezdődtek. (Közben kaptam a levelét.) S csak most, végre most jutottam némi levegőhöz, némi enyhüléshez — anélkül azonban, hogy a háromfelé sugárzó trigeminuszommal még végleg végeztem volna. Váj továbbra is.

S ahogy most, hetek után, megint magam elé teszek papírt, hacsak levélpapírt is, egyik első írásom ez a levél.

Hevesi?

Korlátolt s felelősségtelen írás. Keveréke egy újságíró olcsó ötletű stíluskészségének, egy nehézkes ember mélybe lehatolni nem tudó r nem is akaró felületességének, s egy olyan kritikus félrelépésének, aki a kritikai tisztességtudás elemi szabályait sem tartotta ezúttal be, azokat a szabályokat, amelyek pedig minden valamirevaló művel szemben már legalább becsületességre s komolyságra köteleznek.

A regénye?

Még a Nyugatból - s évek távolából bennem rezonált. S most átolvasva: a nagyon sokáig emlékezetes írásoknak azzal a különleges villamosságával telített meg, amely nagyon ritka feszültség, s amely a feszültségadó könyvet a mély emberi élmények közé sorozza. Én nagyon szeretem ezt a könyvet.

Még nem érzem magam jól, s már nincs igazában aktualitása (lapszerkesztői szempontok szerint talán): de én még mindig szeretnék mindenről — a regényről s Hevesi kritikájáról - írni a Nyugati. S úgy érzem, ez inkább a neuralgiámon, mint a Nyugat»« fog múlni. Mert tudom r meggyőződtem: Babits mindig helyt ad minden becsületes ellenvéleménynek. A karácsonyi s újévi számokról azonban már lekéstem. S hogy mit határoz közben a neuralgiám, sajnos, azt sem tudom még. Barátsággal s megértéssel köszönti híve

Illés Endre

Kérem, nézze el levelem látszólagos kimértségét s valóságos hiányait! Nagyon sokat szerettem volna még írni! Ez a rettenetes féloldali fejfájás a legkegyetlenebb szűrő... kiüti agyamból a szavakat s kezemből a tollat. (S ha legalább megtalálták volna betegségem okát! De minden vizsgálat negatív volt. S a fájdalom - ismeretlen eredetű, esszenciális fáj idegfájdalom.)

1932. nov. 28.<----->1936. márc. 10.

217