Botka Ferenc (szerk.): Déry Tibor levelezése 1927–1935 - Déry Archívum I/B. (Budapest, 2007)

276-624

Kedves Tiborkám,

végtelenül bánt és elszomorít, hogy azt hiszed, nem tettem eleget megbízásaidnak. Narvikba írtam egy hosszú levelet, amelyben beszámoltam és elszámoltam mindenről. Arra az esetre, ha nem kaptad volna meg, illetve nem küldenek utánad, megismétlem:

Szegétől kaptam 16 pengőt az 5 sv. K.-ért 7.70

21,70

Kiadásaim voltak: lrógép-meghosszabítás 17,7 4 a másik zálogcédula 2.60

20,34

Szegi nem tudott több cikket kifizetni (vagy nem akart), ellenben azt ígérte, hogy ezen a héten, vagy a jövő héten kifizeti az eredeti novelládat,' 24 pengőt. Ezt majd utánad küldöm, azzal az egy pengő harminc filléres differenciával együtt, ami itt fennmaradt. A zálogcédulákról az elszámolást itt küldöm, magukat a cédulákat nem merem így poste restante elküldeni, hátha elkallódik a levél. Még csak annyit erről, hogy az egyik cédulánál 2 pengőt, a másiknál 10 pengőt törlesztésül kellett lefizetni, a többi kamat.

Megismétlem röviden, amiket előző levelemben rendesen megírtam: Bandi még mindig Pesten van, meglehetősen bizonytalan helyzetben, nem tudja, mikor megy vissza Bukarestbe, a télikabátja és minden holmija ott maradt, így okvetlenül vissza kell mennie. Itthon csak úgy lóg a világba, ide-oda ír cikkeket, de semmi állandóbb jellegű munkája vagy elfoglaltsága nincs. Igaz, hogy így legalább rendes dolgokat ír, néhány novellát és verset, és most is egy gyönyörű novellán dolgozik. Neked nagyon fog tetszeni. - Most nincs időm, se kedvem pletykákat írni, mert rém fáradt vagyok. Rettenetes sokat dolgozom, úgy élek, mint egy állat, akit hajtanak, és mégse keresek annyit, mint mondjuk most egy éve. Tulajdonképpen nem is járok sehova, és ami pletykákat írtam múltkor, azokat már el is felejtettem.

Nagyon sokat gondolunk Rád, és hogy nem írok gyakran, ne vedd annak, mintha nem szeretnélek, vagy nem szeretnénk annyira, mint ahogy látszott, amikor itthon voltál. Nagyon sokszor elmondogatjuk Bandival, amikor úgy hiányzik valami, hogy Tibor lenne jó bizony. A Japánba2 se igen járunk, én a magam részéről még a Hadikba se. Bandi persze igen.

Itt most rettenetes ronda élet van. Soha olyan utálatos, bizonytalan nem volt az ember megélhetése és nem kellett annyit dolgozni, mint manapság. — Nem is írok többet, ma különösen el vagyok keseredve. Legközelebb Bandival együtt írunk, sokkal vidámabban.

153