Kovács Ida (szerk.): Minden másképp van. Karinthy Frigyes összes fényképe (Budapest, 2016)

felvételt az íróról. Az 1920-1930-as években, amikor népszerűsége csúcsán áll, a lapok gyakran kérik fel illusztris személyek fogadására vagy meglátogatására, szenzációnak ígérkező eseményekről személyes hangú riport írására - a fotográfusokat pedig e nevezetes alkalmak fényképes dokumentálására. Ilyen eseményen látjuk az írót 1929-ben egy vacsorán a Budapestre látogató Fritz Lang filmrendezővel (95. kép), vagy egy mulatóban 1935-ben a párizsi Folies Bergére igazgatójával (194. kép), vagy ugyanebben az évben japán sportolókkal egy sörözőben (193. kép), 1933-ban riportkészítés közben Kosztolányi Dezső Tábor utcai házában (171-173. képek), máskor versenyek zsűritagjaként, egyesületek, szervezetek díszvacsoráin és színházi bemutatók konferansziéj aként.

Karinthy Frigyes számára mégis talán azok a fényképezési alkalmak lehettek igazán kedvére valók, amikor módja nyílt arra, hogy - ha csak egy-egy fotográfia elkészítésének idejére is - új helyzeteket és különleges szerepeket próbálhasson ki. Már tizenkét éves korában ismerős számára az elvágyódás és a valamivé válni akarás érzése: „Szeretnék ki- ugrani a bőrömből, valami egész más lenni, valami más! Repülni innen, mert nyom valami. Úgy hiszem, az iskola a bajom. Ha már nagyobb lennék, önálló, független. Elmenni innen, de úgy, hogy mégis legyen valami belőlem, de valami nagy.”12 Egyszer írónak, máskor feltalálónak, pilótának vagy éppen mérnöknek készült: „Ja igaz jelentem alássan, hogy míg a másik naplómba naplómhoz beszéltem, most magamhoz beszélek, de nem most, hanem ahhoz a nagy Frigyeshez, aki már mérnök! (?) Igazán leszek-e nem-e?”13 Nagy Lajosnak is feltűnik az író különös izgatottsága, folytonos szellemi hiányérzete: „Mindig szeretett volna valami más is lenni, mint író. Hogy kiváló műveket írt, azt természetesnek, igen egyszerűnek, már-már köznapinak tarthatta s kielégületlen szomjúsággal vágyott valami nagyra: kávéházi sakkbajnok, tornász, tudós, atléta, politikus, repülő, operatőr, énekes, lovag, krakéler, sőt szépember szeretett volna lenni.”14

E képeskönyvnek méltán legnépszerűbb lapjai bizonyára azok lesznek, amelyeken Karinthyt különféle szerepekben, bizarr pózokban látjuk. „Karinthy Frigyes a játékos művészek közül való, de nem gyermek. Sokkal fürkészőbb, tanultabb, mámorosabb” - állítja Kosztolányi, akivel végigbolondozták a huszadik század első közel két évtizedét.15 Az alábbi képek, amelyeknek hatását sokszor felerősíti a hozzájuk társított tréfás hangulatú riport, Karinthy sziporkázó, örökmozgó személyiségének komédiás oldaláról tanúskodnak: kávéházban sakkozik Szabó László sakkbajnokkal (223-228. képek), halált megvető bátorsággal lecsúszik egy uszodai csúszdán, (75. kép), repülőre száll (196-197. képek), nyilatkozik a Zeppelin léghajón való utazás után (129-130. képek), osztályteremben színésznőket oktat (203-204. képek), kipróbálja az éppen frissen hódító jojót (159-160. képek), áprilisi tréfa gyanánt íróóriásként felkarol egy kezdő, vidéki (ál)költőcskét (107-110. képek), kisiet a pályaudvarra az (ál) G. B. Shaw Magyarországra érkezése alkalmából (178-179. képek), disznótorvacsora-versenyen tósztot mond (176. kép), trükkfelvételen megsokszorozza

12 Karinthy Frigyes: Gyermekkori naplók. Budapest, 1987, Helikon Kiadó, 29.

13 Uo. 9.

14 Nagy Lajos: Néhány jegyzet Karinthyról. Nyugat 1938. 10. 250.

15 Kosztolányi Dezső: Két hajó (Karinthy Frigyes novellái). Nyugat 1915. 8. sz. 459.