Kovács Ida (szerk.): Minden másképp van. Karinthy Frigyes összes fényképe (Budapest, 2016)

Utószó

Ilyen esetben a fotót az 1982 óta megőrzött fekete-fehér reprodukció alapján tesszük közzé, jelezve, hogy eredetije jelenleg lappang. Az eltűnt és általunk soha nem látott felvételek között akadhattak kevéssé sikerült műtermi felvételek, társasági képek, családi amatőr képek, az írónak nem tetsző riportképek vagy soha le nem nagyított, s magához az íróhoz el sem küldött fotónegatívok. Nem lehetünk elégedettek a különféle társadalmi eseményekről fennmaradt fényképek számával sem, hiszen Karinthy nyilvánvalóan lényegesen több rendezvényen fordult meg, mint amennyiről anyagunk van. Elképzelhetetlen, hogy ne fényképezték volna Karinthyt akár a következő nevezetes alkalmakkor: PEN Klub kongresszusok (1929,1932), Színpadi Szerzők Világkongresszusa (1928,1930), konferálások színházakban, kabarékban, szerzői estek a Zeneakadémián (1926, 1928, 1930 stb.), vidéki művészestélyek a Pesti Napló (Nagyvárad, 1917), de még inkább a Színházi Élet rendezésében (Nagykanizsa, Pécs, 1925; Szeged, 1924; Kecskemét, 1929). A kecskeméti felolvasóest alkalmával bizonyosan készültek felvételek, erről maga Karinthy tudósít bennünket: „Fotog- rafálnak, két vagy három felvétel, állva, ülve, profilból, egyenként öt-öt másodperc exponálással ülni vagy állni kell, megdermedve a pózban, ahogy beállítottak, arcomra fagyasztva azt az elfogulatlan, barátságos mosolyt, miközben a fotográfus lemezt cserél, rémülten figyel, hogy meg ne mozdulj, aztán rádordít, »most! az Istenért!«, amitől okvetlenül össze- rezdülsz, éppen akkor, mikor a lencse kinyílik. Képtelenség.” (Kecskemét, északsarki útinapló. Pesti Napló 1929. február 17.40. sz. 37.) Biztos információnk van további két esetről, amikor a fényképész jóval több felvételt készített annál, mint amennyi a lapokban megjelent. Az egyik ilyen esemény Karinthy vendégeskedése volt Huszár Pufinak, a kor neves komikus színészének nógrádverőcei kastélyában. Az itteni fényképezkedést Karinthy is említésre méltónak találja: „.. .észre se vesszük, hogy fényképeznek bennünket, különféle pózokban, amelyeknek beállításával jókora idő telik el, de ezt a vadászbecsvágy lázában észre se veszi az ember” - írja Rákászok című írásában (lásd 144. kép és a hozzá fűzött megjegyzések.) A másik alkalom Karinthy, Paul Derval francia színházigazgató és Bársony Rózsi közösen eltöltött estéje egy pesti bárban, ahová külön az illusztris vendégek kedvéért rendelték ki a Színházi Élet egyik fotográfusát, Schäffer Gyulát (lásd 190. kép).

Karinthyról három sorozat képes levelezőlap készült az évek során (1913-ban, 1918-ban és 1931-ben, lásd 10., 25., 137. kép). Bár a képeslapok jó része elpusztulhatott, elkallódhatott az elmúlt évtizedek alatt, fotóárveréseken olykor mégis felbukkan egy-egy példány. Ezek egyike különösen értékes, hiszen Karinthy autográf dedikációja olvasható rajta: „Üdv a gyűjtőnek! Karinthy Frigyes 925” (lásd 25. kép). Karinthynak nem volt szokása dedikálni fényképeit. Mindezidáig a fenti képeslappal együtt csupán négy olyan fotográfiára leltünk, amelyen dedikáció olvasható. Kötetünk szerkesztésének utolsó napjaiban került elő egy Székely Júliának dedikált felvétel az alábbi autográf felirattal: „Székely Jucinak d-mollba átírt szeretettel 929 március Karinthy” (lásd 52. kép). Az író kézjegyével (névaláírásával) ellátott kópia is csupán néhány akad. Ismerünk végül egy képeslapot, melynek hátoldalára egy el nem küldött levélszöveg került (lásd 27. kép).

Fényképikonográfiánk 278 különböző felvételt regisztrál, ebből 50 az elmúlt három évtized során került elő.