Maróti István (szerk.): Imátlan ima. Kortársak Devecseri Gábor emlékére (Budapest, 2001)
Zeusz hasznos fia - SOMLYÓ GYÖRGY: „Zeusz hasznos fia ...” Devecseri Gáborról
véglegesen - hiszen az életmű immár majd’ egy negyedszázada véglegessé vált) visszaállítható legyen, a sérülések alatt és fölött. Ez a - másodjára is - De Amore címet viselő' kis kötet egyszerre foglalja magában tehát az ígéretet is, annak beváltását is. A kettő így egymásba hajlik, de kettényílva, szembesíthető is egymással. És (sokaknak) olyan - meglepő - meglepetéssel is szolgál, amilyennel nem feltétlenül kellene szolgálnia. Ez a nagyon is elkésett (s még mindig rejtett) kis „heuréka” nem a felfedezés dicsőségét, inkább a magyar irodalmi nyomorúságot („la misére hongroise de la littérature”) kiáltja ki (miközben ma is nagyrészt a nyilvánosság kizárásával történik). Közeli barátaim is vannak (közöttük, ha nem haragszanak, azok a szerkesztők is, akiknek unszolására e sok fölösleges súlyaggal terhelt írást igyekszem körültekintően, egyaránt tapintatosan [többfelé] irányba, és kritikusan [többféle] irányban, valamint minden baráti elfogultságtól minél mentesebben megszerkeszteni) szóval, vannak olyanok, akikről alig lehetne feltételezni (ha nem a magyar irodalomban és nem itt, nem is az általunk átélt évtizedek után és a mai pillanatban élnénk), hogy azzal a művel, amelyet most kis remekként üdvözölnek, húsznál is több évvel ezelőtti négy kiadása (1972, 1974/1, 1974/2, 1977) ellenére is csak most, ez ötödik nyomán találkoznak először; eddig még harangozni se hallottak A meztelen istennő és a vak jövendő- mondó felől. [...] Elég-e egy remekművet megírni? Nem szónoki kérdés. Még csak nem is szigorúan korhoz kötött. Nagyon is fogásán a lényegbe maró. És egyáltalán nem foglalja magában eleve a választ. Attól függ: kinek? hol? és mikor? Devecseri Gábornak az emlékezetes 1967-68-as években Magyarhonban magyar nyelven kétségkívül nem volt „elég” megírnia A meztelen istennő ...-nek a homéroszi asztal morzsáiból, platóni dialógusokból, egy E.T.A. Hoffmann megálmodta Gluck lovagra emlékeztető opera sería-bbrettóból, hofmannsthali- giraudoux-i antikva-elegant betűkeveréssel cizellált persziflázsból, Éüst Milán átköltött keleti mesebölcseletéből összeszőtt mitológiai színjáték-regényét. [...] De Devecseri kis mitológiai románjának eredetisége nem merül ki ebben, nem is ebben áll. Inkább abban, hogy (és ahogy) eggyé forr benne mitológia és annak modern „leleplezése”, tündéri könnyedséggel és észrevehetetlen súlyos módosulásokkal épül bele abba a hosszú és töretlen európai hagyományba, amelyben az eredendő mitologémák és azok mindennemű modern „leleplezé189
