Maróti István (szerk.): Imátlan ima. Kortársak Devecseri Gábor emlékére (Budapest, 2001)
Amennyire lehet, nem ölünk - GÖRGEY GÁBOR: Amennyire lehet, nem ölünk
erőszakot alkalmazna. Még Vas István verseit is személyes párbeszéddé bontja, ami Vas esetében azért olyan meggyőző, mivel lírájának egyik jellegzetessége a vitatkozó dialógus önmagával és a világgal. így alakított e versekből a rendező egy színpadszerűen költői társalgást. Somlyó kantátájából meglepően izgalmas drámát, holott magam azt hittem volna, ennek a műnek csak a költői- sége erős. Devecseri poémájából pedig az emberiség egyetemes passió játékát. * És a színészek? Ők is megtalálták a műfajt: versmondók maradtak, amennyire a szöveg organizmusa kívánta -, de színészekként érvényesítették a versből kinyíló drámát. Madaras József új képességeit mutatta: ismertem visszafojtott indulatainak drámai erejét, szerettem vulkán-kitöréseit - de megrendítő riadt- ságát, bensőséges líráját most fedeztem fel. Gordon Zsuzsa azon kevesek közé tartozik, akinek ritkaszép hangzású orgánumot adott a természet, de nem gyönyörködik sötét tónusú hangjában, hanem funkcionálisan használja: nem zeng, hanem kifejez, nem bűvöl, hanem érti és megérteti, amit mond. Csernus Mariann a felháborodás kemény drámaiságát ötvözi a líra lágyabb hangjaival: versmondása tiszta és világos, mindig megtalálja gondolat és forma közös ütemét. Dőry Virág egy felfokozott drámai pillanatot világít át tragikus izzással. Bozóky István tűnődő rezignációja a Bírák könyvének izgatott pátoszában különös erőt kapott. Verdes Tamás erénye, hogy valami lefegyverző őszinteség árad mondataiból: óvnia kell e ritka színészi adományt. Somhegyi György is egyre inkább felhívja magára a figyelmet, különösen a Római rablás-ban tetszett, szinte társalgó és mégis megemelt versbeszédével. És a többiek? A kar, Thirring Viola és Csikós Sándor vezetésével, Jeney Zoltán érdekesen szűkszavú zenéje, Gál Éva artisztikus koreográfiája, Rajkai György modern egyszerűségű díszletei, Meluzsin Mária mondanivalóra komponált jelmezei - mindezek együtt teremtették meg egy szokatlan vállalkozás sikerét. (Elet és Irodalom, 1970. november 28.) 163