Maróti István (szerk.): Imátlan ima. Kortársak Devecseri Gábor emlékére (Budapest, 2001)

Lágymányosi istenek - DEVECSERI GÁBOR: Levél a hegyről

Devecseri Gábor

LEVÉL A HEGYRŐL

Itt élek én, e kis hegyen,

mely dombnak nagy, hegynek kicsiny.

Eltűnt a szín, a csín, a csíny,

mely másnál mégse vétkesebb, múlni nem vágyó régi seb, orvosát ápoló beteg,

ki folyton ír, nem nézve fel, kertjén a hold ha átvezet lovast, ki bévül tört szivet s kívül rozsdás páncélt visel.

Kádjában táncol az idó', mert nincs szünet, most van szüret, s mindent dalol, mit ő szeret, itala fogy, jókedve nő,

de csontra lép és vért tipor. Ajtómban rázza a havat, mely kabátjára rátapadt, jó vendégem: a férfikor.

az ifjúság. Jó. így legyen. Mi vagyok? íme: bűnköteg,