Debreceni Boglárka (szerk.): Semmi mozdulat most. Mikszáth Kálmán összes fényképe, válogatott ábrázolások (Budapest, 2010)
Mikszáth Kálmán fényképeinek ikonográfiája
EO Készült: Horpács, 1905 Személyek: Szontagh Antal (?), Mikszáth Kálmán és a kocsis Fotó: Jelfy Gyula Méret: 109 x 167 mm Lelőhely: MNM Történeti Fényképtára, Itsz.: 78.722 (N: 39 302) Megjegyzés: A fénykép felülete erősen kopott, több helyen hiányos az emulzió. Cabinet Portrait felirattal ellátott, ornamentális motívumokkal díszített keménypapírra ragasztva. Mikszáth 1904-ben vásárolta meg Szontagh Pál kúriáját, annak halála után unokaöccsétó'l, Szontagh Antaltól, ebben az esetben a hintón ülő' alak nem lehet Szontagh Pál, ahogyan azt korábban feltételezték, hanem Antal, életkora alapján is erre lehet következtetni. Mikszáth a következó'ket írta a birtok megvételéró'l A Szontagh Pál kutyái c. művében: „Szontagh Pál »grund«-nak hítta a maga horpácsi tuszkulánumát, melyet az ó' halála után múlt ó'sszel én vettem meg, hogy ott és úgy végezzem az életet, ahogy kezdtem: gerendás kúriában, melyben ha az egyik ablakot nyitom ki, a trágyadomb szaga özönlik be az udvarról, ha a másik ablakot nyitom ki, akác- és rozmaringillat oson be a kertből. A grundhoz egy tábla föld is tartozik, nem olyan széles ugyan, mint a nagyoroszi grófé, de éppen olyan mély. Szóval a grundnak én vagyok most a gazdája, de mivelhogy csak a felét bírtam megvenni (azaz, hogy azt se bírtam), és mivelhogy az előbbi gazda excellenciás volt, én pedig csak tekintetes vagyok, hogy a tekintély, a status quo valahogy ennek dacára is megmaradjon, itt okvetlenül valamely rangemelésnek kellett következni - azért aztán a grund lett uradalommá emelve, és most mint »horpácsi domínium« emlegettetik a családban, valamint barátaim és kártyapartnereim részéről." Készült: Horpács, 1905 Személyek: Mikszáth Kálmán, Szontagh Antal (?) és a kocsis Fotó: Jelfy Gyula Megjegyzés: Mikszáth ihletést remélt a birtoktól. Jelfy Gyula távoztával úgy érezte, hogy a Vasárnapi Újság fotóriportere „nyersen" tárta a világ elé Hor- pácsot, s hogy a fotó sosem tudja visszaadni a valóságot a maga teljességében. „Klity, klity, kettyeg a gép, és Jelfy megelégedve veszi a hóna alá.- Eddig volt, készen vagyok, le van kapva a grund, a lovak, a kocsik és minden. (...) Hát a rigófütty, távoli kaszapengés, mókus zöreje, falombok zúgása? Bolondság, bolondság. Nem lehet a »grundot« levenni sohasem. [...] Leírni, lefesteni a »skvarkát« csak én tudnám, ha volna hozzá elég színem, szavam." (A „skvarka") A képet közölte: VU, 1905. október 1. (52. évf. 40. sz.) 636. A felvételről eredeti kópiát nem ismerünk, ezért a folyóiratban való megjelenés alapján közöljük. m 68
