Debreceni Boglárka (szerk.): Semmi mozdulat most. Mikszáth Kálmán összes fényképe, válogatott ábrázolások (Budapest, 2010)
Mikszáth Kálmán képzőművészeti ábrázolásokon
Benczúr Gyula: Mikszáth Kálmán, 1911-1913 olaj, vászon 42 X 32 cm j. b. I.: Benczúr Gy PIM Művészeti Tár, Itsz.: 67. 57.1. Megjegyzés: A készítés időpontjára özv. Mikszáth Kálmánná két, férje halála után írott leveléből következtethetünk. Az egyikben valószínűleg erre a portréra utalt Benczúr Gyulánénak: „Köszönöm, hogy nővéremet azzal a kis képpel olyan nagyon boldoggá tetted." (Horpács, 1913. dec. 10., Szellemi és tárgyi hagyaték, 13.) Benczúr a jubileumi családi fénykép Mikszáthja után festette a portrét (Békéi Ödön készítette 1910-ben, Id. Ikonográfia 58. kép). A feltételezést megerősíti, hogy Mikszáthné egy korábbi levelében a férje viseletére tett utalásai a portrén megjelenő ruházatot írják le. „Kedves Pirim, Megboldogult uram kasznyija még érintetlen. Persze a molyok már dúlják, de hát az nem baj, porolni nem lehet, ahhoz az én szent ereklyéimhez idegen kéz nem nyúl addig, amíg én élek. Lacival tanácskoztunk, hogy melyik ruha lehetett az, amelyikbe le lett fotografálva és abban állapodtunk meg, hogy a nadrág ez a vastag szövet volt, a kabát ez a vékonyabb, ő úgy nevezte ezt: gyöngytyúk szövet. Ebből voltak neki több rendbeli ruhái, mellékelve küldök mintákat. Ezer hálával és köszönettel vagyunk eltelve, amiért ezzel a nagy mester foglalkozni akar, a jó Isten áldja meg érte minden lépésetekben." (Benczúr Gyulánénak, 1911 nyara végén, Szellemi és tárgyi hagyaték, 6.) A festményt 1945-ig a Mikszáth család őrizte, akkor nyoma veszett. Egyes emlékezők, például Mikszáth Kálmán dédunokája szerint a portré, más Mikszáth-ereklyékkel együtt, a Belügyminisztérium pincéjébe került, erre azonban nincs bizonyíték. Méreiné Juhász Margit azt írja a Szellemi és tárgyi hagyaték című kötetben, hogy az MTA-hoz került Mikszáth-relikviák a második világháborúig az emlékszobában maradtak, a bombázások miatt csomagolták össze és vitték biztonságos helyre az anyagot, elképzelhető, hogy ekkor a Benczúr-festmény is az MTA óvóhelyére került, 1962 nyarán bukkant fel ismét az MTA-n. Az MTAK dokumentációs anyagában azonban az szerepel, hogy az Akadémia a Pénzügyminisztérium szenespincéjéből vett át relikviákat 1950-ben, melyeket ifj. Mikszáth Kálmán adótartozásai fejében foglaltak le. Az átvett anyagokról nem készült leltár. A PIM bekerülési naplójában talált bejegyzések arról nyújtanak információt, hogy a kép Farkas Jenő műgyűjtő tulajdonából 1967 körül került a PIM Művészeti Tárának gyűjteményébe. A Mikszáth és a Benczúr család jó viszonyt ápolt, így amikor Mikszáth meghallotta, hogy a festőművész falusi birtokot szeretne, Horpácsot ajánlotta neki. Benczúrék meg is látogatták EHorpácson, kinézték a Mik- száth-portával szemben levő hatalmas földterületet, amely korábban Nagy Iván akadémikus tulajdonát képezte. Nagy Iván nem sokkal az eset előtt adott túl a földjén, amit három horpácsi gazda vásárolt meg. A három gazda közül aztán kettő, hiába kötötte le, nem bírta kifizetni az árát. A harmadik, Macska János ennek ellenére nem állt el az alkutól, Mikszáth feleslegesen győzködte. Végül Macska véget vetett a huzavonának, a birtok közepéről kivágatta a szép, nagy fákat, melyek Benczúr Gyulának megtetszettek, így a festő végül nem költözött Horpácsra, a közeli Dolányban (ma Benczúrfalva) vett birtokot. Számos Benczúr Gyulánéhoz írt Mikszáth-levél bizonyítja, hogy az író mennyit segédkezett barátainak ebben az ügyben. XXII. íog
