Tasi József: Szilánkok. Válogatott cikkek, tanulmányok (Budapest, 2002)
Ady Endrétől Pilinszky Jánosig - Hatvány Lajos és Németh László. Hatvány Lajos levelei margójára
tének az írott ereklyéire, s az én kis munkám megírását is lehetővé tetted, nem fordulsz szembe vele, sőt beállításomat a döntő ponton [...] igazolod.” Megismétli korábbi javaslatát: Hatvány készítsen hasonló munkát Csokonairól vagy Adyról — „Persze már nem az én hasznomra, hanem más, nálam kevésbé boldogtalan s tovább élő írótársaiméra.” Hatvány jóslata A két író kapcsolatát, melyet 1954 nyarától bízvást nevezhetünk barátságnak, ezután már semmi sem zavarta meg. Németh László az általa fordított Tolsztoj Ssfnművek egy példányát 1956. április 1-jén megküldte „Hatvány Lajosnak szeretettel.” „A Galilei megjelenése s bemutatója (1956. október 20.) — emlékezik Németh László — új alkalom volt az irodalmár maga-fölülmúlására. Az előadásra, bár arcszíne már a szív végső pusztulásáról szólt — ahogy az egy irodalombaráthoz s egy irodalmi eseményhez illik, odahurcoltatta magát, tapsolt, mint Lengyel Menyhértnek valaha, egy ölelésfélében adva át [...] a nagy nemzedékek gratulációját, melyhez tartoznia büszkesége és tiszte volt.” Lehet-e még az évtizedes ellentétek után föllobbanó barátságot fokozni? Lehetett. 1956. november 2-án, amikor a rádióban felolvasták Németh László cikkét — valószínűleg az Új Magyarországán, a Petőfi-párt napilapjában vezércikként közölt Pártok és egységet — melyben Németh a szocializmus eredményeinek védelmére szólította föl nemzetét —, Hatvány volt az első, aki telefonon gratulált. Németh László kommentárja: „Az én fejem akkor már ködbe borította a fölkavart hypertonia: ez a telefon azonban mint némi öröm, sőt elégtétel maradt meg bennem. Még sincs minden úgy, ahogy ő gondolta. Belőlem is futja némi virtus — amelyet én éreztem ki a Tücsökbe ne dicséretéből.” Ezután már csak egyszer találkoztak. Hatvány Szigligetre utazott felesége és orvosa kíséretében, az alkotóházba. Útközben meglátogatta az — ekkor már — „sajkódi remetét”. 1960 decemberében jelent meg az Iszony német fordítása. Németh személyesen akarta átadni Hatványnak. „Én nem igen hittem benne — zárja emlékezését —, hogy munkáimat érdemes lenne nyugati nyelvre átültetni: tizenkilencedik századi lemez, mondanák a Musil és Faulkner olvasói. Hatvány volt az első, aki az Iszonnyal kapcsolatban az ellenkezőjét jósolta. De amikorra érdeklődtem, hogy mehetek-e, azt mondták, halálán van. Csak a könyvet küldhettem el, a jóslatra emlékező ajánlással.” A Wie den Stein fällt Stuttgartban 1960-ban Charlotte Újlaki fordításában, Kerényi Károly előszavával a Steingrüben Verlag gondozásában megjelent kötete ma is megtalálható Hatvány Lajos könyvtárában, az alábbi dedikációval: „Hatvány Lajosnak, aki elsőül ismerte fel, hogy az Iszonynak külföldön is sikere lehet, szeretettel, tisztelettel: Budapest, 1961 újév. Németh László” Új Forrás, 1987. 1. 41-50.-75-
