Tasi József: Szilánkok. Válogatott cikkek, tanulmányok (Budapest, 2002)

Ady Endrétől Pilinszky Jánosig - Ady és Rippl-Rónai

A Rippl-Rónai tárlattal egy időben Ady mellett és ellen ismét összecsapnak a szenvedélyek. Az Ady-Rákosi vita ideje ez. Erre vonatkozik Rippl-Rónai egyik Móriczhoz írt levelének kérdése: „Mit szólsz Bandihoz?”69 Móricz Zsigmond, mint tudjuk, valóban hallatta szavát a vitában, kiállt a nagy költő mellett...70

A következő évben Rippl-Rónai meglátogatja Adyékat Csúcsán, a Boncza- kastélyban. Az alkalom: újabb nagyváradi kiállítás. Az úgynevezett Mesterek kiállítása 1916. február 13-án nyílt meg Nagyváradon. Rippl-Rónai társai Kosztolányi-Kann Gyula és Kallós Ede.71 Ady Endre ebben az időben katonai felmentésének huzavonáival volt elfoglalva, és meg is fázott. Ezért nem tudott Váradra menni a megnyitásra. Csinszka Fehér Dezsőné, a Nagyváradi Napló szerkesztőjének felesége útján meghívta Rippl-Rónait Csúcsára:

„Rippl egy aranyos levelet írt nekünk — nekem a héten. Nagyon hívott bennünket Váradra. Janka drága, ha mégsem mehetnénk — ismerve és megértve az okokat, legyetek drágák és jöjjetek ki hozzánk velük.”72 Azért velük, mert Anella is elkísérte Váradra Rippl- Rónait. Vasárnap volt a kiállítás megnyitója. „Kedden este megjött Rippl — olvassuk Csinszka Ady Lajosnak írt, február 19-i levelében —, szerdán is itt volt Anellával. Drága ember. Nyáron pár hétre vette tervbe Csúcsát. Mászkálunk majd Kalotaszegen, esetleg Erdélyben — s talán együtt eljutunk Szovátára. Dezsőéknél és Váradon, azt hisszük, sötét a harag Ripplért, ki este vizsgázni ment Váradra s másnap délután Pestre egyenesen.”73

Csinszka utolsó szavaiban némi asszonyos — háziasszonyos — túlzást is találunk: büszke volt, hogy váradi tartózkodását megszakítva eljött hozzájuk a nagy festő. Hasonlóan dicsekedve panaszkodik Fehér Dezsőnének Török Károlyné, Csinszka nagyanyja. Leveléből a vendéglátás konyhai oldaláról is értesülünk:

„Kedves Jankám! Nagyon vártuk Rippl-Rónaiékkal, ágyakkal mindennel és teljes örömmel. De maguk nem örültek annak, hogy jönnek. Nem is jöttek el. Sajnáltuk, fájt a csalódás. A miénkek nem mehettek. Bandi mindig beteg.

Kedves napot töltöttünk Ripplékkel, kedves ember, nagyon megnyerő; a lányka kis Erzsébet-növendék...

Minden jól ment, csak a konyha miatt nehéz egy olyan községben, ahol hús sem volt és kását egyáltalán nem találni, sem citrom és semminemű cukor.” így a Mancsi disznó egyik sonkáját vették elő, és „a szép fehér orpingtonok is kitettek magukért.”74

A látogatás további részleteiről Bölöni könyvéből értesülünk: „Józsi bátyánk Pesten apróra beszámolt csúcsai élményeiről. Nagyon megkedvelte a Nagymamát, aki éppen beillett nevezetes portréjának, pipázgató öreg »Piacsek bácsi«-jának társaságába. Legmaradandóbb emléke mégis két süldő leány lábszár volt, amiket félálomban látott, amint a mezídábas apró Vojnica szobalány mellig emelt pendelyben hozta be reggel szobájába a tűzgyújtót.”75

69 Rippl-Rónai József levele Móricz Zsigmondhoz. Kaposvár, 1915. dec. 29. L Farkas Zoltán: i. m. 154.1.

70 Móricz Zsigmond: hevél Ady Endrébe^ Világ, 1915. okt. 15. 287. sz. 11. 1.

71 A kiállítás előkészületeiről, a résztvevők változó névsoráról 1. a Nagyvárad, és a Nagyváradi Napló, 1916. januári és februári számait.

72 Csinszka levele Fehér Dezsőnéhez. Csúcsa, 1916. febr. 9. L. Dénes Zsófia: i. m. 249.1.

73 Csinszka levele Ady Lajoshoz: (Csúcsa],[1916.] febr. 19. L. Ady Lajosné: i. m. 340-341.1.

74 Török Károlyné levele Fehér Dezsőnéhez. [Csúcsa] Dátum nélkül. L. Dénes Zsófia: i. m. 249—250.1.

75 BIA 306-307.1. Vö. Dénes Zsófia: Élet helyett órák. Bp., 1967. Magvető K. 260.1.-25-