Tasi József: Szilánkok. Válogatott cikkek, tanulmányok (Budapest, 2002)

Móricz Zsigmond és „holdudvara” - Két író és a kreatív múzsa

A nyomda megszerzésének körülményeiről Móricz Miklós 1941. november 1-jei, Komáromi József Sándornak, óbecsei ifjú barátjának írt leveléből értesülünk: „egy kis nyomda vált eladóvá, [...] az lett a vége, hogy a szükséges tőkét a feleségem családja teremtette elő, elsősorban ő maga, azzal, hogy egy örökségi házrészét [...] eladta a nővérének [...] S ő és a sógorom a társaim a dologban, amiben még az a legkedvesebb, hogy mindketten szeretik is a »szakmát« és mindketten hivatottak is arra, hogy nyomdában tevékenykedjenek, legalább annyira, hogy nekem segítségemre legyenek.”

A nyomdát tehát Kádár Lívia anyagi segítségével vásárolta meg Móricz Miklós, s valóban, a háborús éveket itt vészelte át Mihály Rezső festőművész, Lívia fivére is.

Ezekben az években a legtevékenyebb Móricz Miklós. A jól sikerült házasság szárnyakat ad sokirányú tevékenységének. Továbbra is szerkeszti a STUD című, 1933 és 1944 között kiadott kőnyomatos statisztikai tudósítóját, támogatja a népfőiskolái mozgalmat, és vezeti a Kelet Népe 1942. január 1-jén induló Népfőiskola-rovatát; gyakorlatilag a kétheti újság minden számában több cikke is megjelenik. Különösen közel állt hozzá a sárospataki Református Kollégium népfőiskolája, amelyet anyagilag is támogatott, tanfolyamain előadásokat tartott, és Kerékvágás című időszaki lapjuk munkatársa volt. A népfőiskolásokat könyvekkel látta el. „Levél jár érte” — ajánlással, többekkel élete végéig fenntartotta a kapcsolatot, így Jakab Sándorral, aki a nyolcvanas években újraéledő népfőiskolái mozgalom vezetője lett.

Móricz Lívia művészi munkássága a háború idején szünetelt. Korábbi képei, grafikái közül is sok megsemmisült Budapest ostromakor, egy bombatámadás során. 1945 után Óbudán, az Üröm-hegyen vásároltak tanyaszerű házat, nagy kerttel. Itt kezdett el dolgozni ismét a művésznő; férje kérésére, mintegy grafikáit pódandó. A harmonikus környezetben, távol a világ zajától és a politika közveden hatásától, miniatürizált akvarel- leket festett. Ezek a csöndes őszikék ma már az életmű kiemelkedő fontosságú részei.

Itt látogattam meg Kádár Líviát, egy évvel a halála előtt. Móricig Zsigmond, a Kelet Népe szerkesztője címmel készülő kötetünkhöz kértem és kaptam tőle segítséget. Emlékszem filigrán bájára — 90. évében járt —, szegényes környezetben kihangsúlyozott vendéglátására; a régi családi monogramos kávéscsészékre, halk szavú beszédére. Magammal vittem kedves könyvemet, az általa illusztrált Csongor és Tünde kötetet, s az ismételt látogatások során megmutatta műveit, melyeket szóbelileg végrendelkezve a Petőfi Irodalmi Múzeumra hagyott. Unokahúga, Mihály Judit jóvoltából ma itt található a legteljesebb gyűjtemény Kádár Lívia munkáiból, melyeket a művésznő születésének 100. évfordulóján végre bemutathattunk a hazai közönségnek.

Somogy, 1996. 6. sg. 602—606.-257-