Tasi József: Szilánkok. Válogatott cikkek, tanulmányok (Budapest, 2002)

Móricz Zsigmond és „holdudvara” - Kassák és Móricz Zsigmond

Kassák Lajos a Móricznak elküldött kritikában máig érvényes portrét rajzol a Tamás Galériában bemutatkozó Borsos Miklóstól.

Kassák a Kelet Népe vitáiba is bekapcsolódott. Először Szőke Péter, a galántani Hantţa Szövetkezeit Újság szerkesztője 1940. november 1-jén megjelent Nem vagyunk parasztok című cikke kapcsán kibontakozó vitához szólt hozzá. A vita akörül forgott, hogy az egyik jelentésében durva, megbélyegző, alantas értelmű „paraszt” elnevezés megmaradjon-e, avagy felcseréljék, mondjuk, a „földművesre”. A sok szálon futó vitában a népi írók és hívei voksoltak a „paraszt” elnevezés mellett, az urbánusok pedig — s Kassák, mint látni fogjuk, az ő álláspontjukat fogadja el — a „földművesre” szavaztak.

Említettük már, mint vélekedett Kassák és köre a falukutatókról. Jelen vitacikkének csíráját megtaláljuk A tardi helyzettől írott bírálatában: „a magyar paraszt útja sem lehet más mint az amerikai farmeré, akiből kisparaszt helyett hatalmas területeken dolgozó »földművelő polgárK lett.”89 A Kelet Népeben párhuzamot von a paraszt és a proletár fogalma között. Előbbi a feudalizmus, utóbbi a kapitalizmus szülötte. „Az adott helyzetből következően természetes, hogy a proletár fogalma még távolról sem annyira idejétmúlt, mint a paraszt fogalma.” Kassáknak nem is e név hordozóival, hanem a parasztság teoretikusaival van vitája. „Kétségtelen — írja —, hogy arányszámban is az ún. falukutatók közül sokkal kevesebben fogják föl a »paraszt« szó igazi társadalmi jelentőségét, mint az iskolázottabb parasztság földműveléssel tudatosan foglalkozó tagjai. Az a földművelő, aki szellemében már kinőtt a faeke korszakából, kombinált mezőgazdasági eszközökkel folytatja a termelést, joggal tiltakozik a »paraszt« megnevezés ellen. Magától értetődőn azért is lehetséges az, hogy több irányból elinduló kezdeményezésnek ez ideig nem sikerült egy kimondottan parasztpárt összehozása.” írja ezt Kassák 1941 januárjában, másfél évvel a Nemzeti Parasztpárt makói megalakulása után, amikor a Szabad Szó hétről hétre hírt ad a párt — elsősorban érdekvédelmi — tevékenységéről; írja a Kelet Népeben, melyet nemrégiben még így hirdetett a Szabad Szó: „A Nemzeti Parasztpárt ideológiai folyóirata.”90 Kassák emlékeztet, hogy az ellenforradalmi korszak kezdetén „bennünket, az urbanizmus híveit” (!) azzal fenyegették a vidék agitátorai, hogy Budapest ellen vezetik a parasztokat. Ez erőszakos, ellen- forradalmi megmozdulás lett volna, „mert a földművelő népesség ősi paraszti mivoltát juttatta volna érvényre a társadalom modernebb és a fejlődés irányába jutott vonala ellen. Kétségtelen tehát — ez Kassák Lajos konklúziója — bizonyos korszakok kitermelik sajátos élet- és társadalomformájukat, a jelenségeknek nevet adnak, s akik ezeket a formákat és neveket a megváltozott viszonyok ellenére is fenn akarják tartani — a haladás kerékkötőivé válnak.”91

A vitában Móricz Zsigmond nem vett részt, de nagyon érdekes egy későbbi állás- foglalása. Gulyás Pálnak üzen a Kelet Népe Szerkesztői asztal rovatában: „Úgy látszik, a parasztnak ez lesz valamilyen utódja: népi. A »paraszt« szó nagyon sértő, kivált a jobb kultúrájú nép közt. Még sokkal jobb helyzetbe kell kerülniök, hogy ismét, dacból és jelszóból felvegyék a »paraszt« szót.”92

A sok hozzászólót aktivizáló Nem vagyunk parasztok-vita. után Kassák Lajos a Kelet Népe szűkebb körű, de ugyancsak fontos munkásirodalom-vitájába is bekapcsolódott,

89 L. a 44. sz. jegyzetet.

90 Szabad Szó, 1939. szeptember 3.

91 Kassák Lajos: Parasztok vág) -földművelők. P] Kelet Népe, 1941. január 1. 20-21.1.

92 Kelet Népe, 1941. október 15. 20.; vö. Sellyéi József: Parasti nevünk. Szabad Szó, 1939. szeptember 24. 4.1.-237-