Tasi József: Szilánkok. Válogatott cikkek, tanulmányok (Budapest, 2002)

Móricz Zsigmond és „holdudvara” - Kassák és Móricz Zsigmond

jában hasonló nézetet képviselt: „Ma azt mondom: az adott viszonyok között az író, a művész ne hagyja magát sodortatni a politikai áramlatoktól, s ha valóban a közösség hasznára akar lenni, térjen vissza a Műhö% mint lelkiségének kifejező formájához és harcainak legméltóbb fegyverneméhez.”69 70

Kassáknak másfél év alatt (1940. május 1. és 1941. október 15. között) tizennégy írása jelent meg a Kelet Népében: vers és novella, irodalmi riport, könyv- és művészeti kritika, vitacikkek. Megjegyezzük, hogy míg Móricznak Szabó Pál szerkesztése idején is megjelent néhány írása, Kassák nevével csak a móriczi periódus alatt találkozunk. Neve 1940. december 15-től a főmunkatársak között is szerepel!

Kassák Lajos Kirándulás a hegyre című elbeszélésével debütált a Kelet Népében.10 Leheletfinom, egyes szám első személyben előadott karácsonyi történet. Két öregedő férfi — névtelen agglegények — elhatározza, hogy a hegyek között tölti az ünnepeket. Jól felkészülnek — vadászpuska, töltényöv, hátizsák —, és elutaznak, feltehetően a Börzsönybe. A havas kaptató nehezükre esik; egy parasztházban szállnak meg. Az ünnep előestéjén egyetlen lendülettel célhoz érnek. A turistaházban előbb a rádió mellett hallgatják a különböző vidékek karácsonyi dalait, később borozgatnak. Most elkerülhetetlen egy hosz- szabb idézet:

„Csak jóval később láttuk meg, hogy a szomszéd teremben is nyüzsög az élet. Hatalmas karácsonyfa alatt, melyet égő gyertyák és tüzes csillagszórók díszítenek, terített asztal körül férfiak ülnek, katonaruhában. Lengyel tisztek, akik néhány héttel ezelőtt még a frontokon várták magukra a végítélet pusztítását, az összeomlás után arra a tanyára kerültek, melyet idejövetelükkor sejtettünk meg a hóhullás függönye mögött, s most itt ünnepelnek ebben az idegen világban, ezek között az idegen népek között. Nehéz húsokat esznek, erős borokat isznak hozzá, és hazai dalokat énekelnek a karácsonyfa fénykörében. Időnként egy-egy megtermett, szép szál férfi feláll az asztaltól, és átjön ebbe a terembe. Mint a holdkórosok. Úgy lépegetnek a zsúfolt asztalok körül, mint a végzetesen eltévedtek, megbámulják a nőket, mintha régi ismerősüket keresnék, s olykor szólnak is valamit dallamos nyelvükön, de senki sem érti meg őket. Olyan félszegen mosolyognak, mint akiket illetlen csínytevésen kaptak rajta, s aztán visszasompolyognak társaik közé. Imbo- lyognak járás közben, s látni, hogy az egész különterem imbolyog velük, mint a vihar áldozataival a süllyedő hajó.

— Látod? — mondta a barátom félhangosan, mintha csak magához szólna. — Ezek még tegnap vagy tegnapelőtt egy boldog világ tagjai voltak, s ma olyanok, mint a szabadságolt halottak, se hazájuk, se párjuk. Pedig ki tudja, talán mind a kettővel örökre el voltak jegyezve.”

Itt álljunk meg egy pillanatra. A második világháború kitörése után valóban sok lengyel menekült érkezett Magyarországra. Kassák a „szabadságolt halottakhoz” hasonlítja őket, s ez a definíció megegyezik. Max Levin német teoretikus híres tételével: „Mi, kommunisták szabadságolt halottak vagyunk.”71 Lukács György az aszkéta forradalmártípust — Robespierre, Saint-Just, Korvin Ottó — bemutatva idézi Levint; Sándor Pál 1924-ben kiadott regénye (Szabadságolt halottak) címéül választja e meghatározást, hogy a beavatottak

69 Kassák Lajos: Válásokét íré levelére. Népszava., 1939. február 2. 7.1.; vö: Veres Péter: Hagyhatjuk-e a politikát? Kelet Népe, 1940. február 1. 22-23.1.; [Móricz Zsigmond]: Veres Vétenek üzenem, hogy ne politizálj, — dolgozz-1. h. 23.1.

70 Kassák Lajos: Kirándulás a hegyre. Kelet Népe, 1940. május 1. 10-11. 1.

71 Lukács György: Lenin. Bp., 1970. 9.1.-233-