Tasi József: Szilánkok. Válogatott cikkek, tanulmányok (Budapest, 2002)
Móricz Zsigmond és „holdudvara” - Móricz Zsigmond és Hegedűs Lóránt barátságáról
könyvterméséből kiemelkedő műként említi Móricz Erdély-ét és nehezményezi, hogy írója nem tagja egy irodalmi társaságnak sem. Az 1935. november 6-i levél első mondatai a népes családjának eltartásáért állandó hajszában élő írót mutatják be. Móricz ekkor írta Bál című regényét, mely 1935 karácsonyára jelent meg a Pesti Napló ajándékkönyveként; Forr a bor című színművét a Nemzeti Színháznak (bemutató: 1936. ápr. 3.); a Lég}' jó mindhalálig filmforgatókönyvét s cikkeit Ap Est-lapoknak. Hegedűs Lórántnak az a cikke, melyre Móricz Zsigmond utal A magyar irodalom békedíja. Berpevu'%)' Albert-díj címmel jelent meg a Pesti Hírlap 1935. november 3-i számában. Hegedűs itt egy általa javasolt háromévenként kiadandó irodalmi díjról számol be, melyet elnyerne „az a kiadó, hírlap, folyóirat, eseüeg szerkesztő vagy író, aki abban az időszakban a legtöbb magyar író legtöbb munkájáról a legtárgyilagosabb bírálatot írta, illetőleg adta ki.” Az objektív bírálat szükségességét éppen Móricz Zsigmond főművének visszhangta- lanságával igazolja. Hegedűs Lóránt 1935. november 13-i levele feloldja említett cikke (és Móricz Zsigmond előző levele) utalásait. 1. Drága Lórántom, Mielőtt írhattam volna neked csodálatos Kossuthodról, már itt az új könyved. Köszönöm, alig várom, hogy újra gyerek legyek általa. Kossuthod egész Kossuth-válságot idézett elő bennem. Nyilvánosság előtt nem fogok írni róla, mert bennem a Kossuth-kérdés még mindig nincs elintézve a te pompás prófétai szemléleted után sem. Kossuthtal a legizzóbb harcban vagyok már két évtized óta: ez mutatja, hogy milyen nagy jelenség számomra, hogy ennyi ideig egyforma viaskodásban vagyok vele. Kossuthot csak az élete vége igazolja. Ha valaki egy életet szentel egy ideának szolgálatára, s az egész idő alatt a legnagyobb lelki képességekről tesz bizonyságot, akkor igazolva van, mint nagyság. Elfedi neki az ember az embert. Bethlen Gábor is nagyon komplikált egyéniség, akit igen nehéz egysíkra hozni. Bethlen Gábor is nemzeti hős lett bizonyos idő múlva, ha azonban túl közel ereszkedünk hozzá, töméntelen szakadékot érzünk. Kossuthnál még százszorta többet. Igen finoman borítottál fátyolt a múltra, az emberi nihil humánumra. S mégis emberré formáltad s ez nagy tett és nagy érdem ezzel a csoda fenoménnal szemben, aki csak dicsfényben mutatható meg ma is. Szeretettel köszöntelek Igaz barátod Móricz Zs. Bp. 1935.1. 15. A Pesti Hírlapot láttam. Megtisztelve és meghatva Zsiga-214-
