Tasi József: Szilánkok. Válogatott cikkek, tanulmányok (Budapest, 2002)

Móricz Zsigmond és „holdudvara” - A Kelet Népe, 1935-1942. Bevezető

Ezt a gondolatmenetet a mai olvasó akár úgy is folyathatja, hogy a harmincas évek magyar irodalma — a falukutatók tényfeltáró művei s nem utolsósorban a Kelet Népe nyolc évfolyama — előkészítette hazánk demokratikus átalakulását.

Erdélyi leltár. Móricz Zsigmond a Nyugat szerkesztése idején gyakran közölte szlovenszkói magyar írók műveit, előadóesteken találkozott az egykori Felvidéken élő olvasókkal, és a sarlósok (Balogh Edgár) hívására Prágába is ellátogatott. Erdélybe is készült, de betegsége megakadályozta elutazását. Csak 1941 tavaszán került sor Móricz erdélyi útjára, de már korábban is bevonja az erdélyi magyar írókat a Kelet Népe munkájába. Először Balogh Edgár Erdélyi magfarok című számvetését közli, majd a második bécsi döntés után őt kéri fel a Kelet Népe erdélyi terjesztésének megszervezésére.21 Balogh Edgár egész kis fiókszerkesztőséget és kiadóhivatalt hoz létre Kolozsvárt; az ő közvetítésével jutnak el Nagy István, Asztalos István, Bözödi György, Moher Károly, Kovács György és társaik írásai a Kelet Népéhez. Az 1941. február 1-jei szám valóságos erdélyi különszám. Móricz Zsigmond bevezetője — Reálpolitika — a% erdélyi lélek alapvonása — után Kovács György, Nagy István és Balogh Edgár tanulmányait közli a folyóirat. Balogh Edgár Móricz felkérésére vonja meg az 1937-es Vásárhelyi Találkozó mérlegét ('Erdélyi tanulságok!)-, a Kelet Népe 1937. decemberi számában Kovács György elemzését olvastuk a Találkozóról. Nagy István hiányolja, hogy a visszacsatolás után megszűnt számos korábban jól funkcionáló folyóirat (Korunk, Elitei) és szervezet. A bukaresti, majd kolozsvári munkásíró azt reméli, hogy a formálódó új középosztály azonosulni fog a hátrányos helyzetű tömegek sorsával, gondjaival (Ami kimaradt a% erdélyi leltárból).

Móricz Zsigmond 1941 májusában utazik Erdélybe. Eljut a Székelyföldre, meglátogatja Nagy Imre festőművészt Zsögödön, Tolnai Lajos emlékét nyomozza Marosvásárhelyen, és — ezt is az erdélyi leltárhoz tartozik - megrázó riportot ír a vallásuk elhagyására kényszerített szombatosokról. Idézzük állásfoglalását: „Nem hiszem, hogy bármilyen kormánybiztosnak joga lett volna rá a történelem folyamán, hogy sárgaságot okozzon embertársának azért, mert másképp dicséri az istent, mint ő: s kivált ma, mikor már nincs kormánybiztos, aki őszintén, szívéből s úgy vallja istenét, hogy hasonlóképpen képes lenne rá, hogy sárgaságba essen az izgalomtól, ha meg akarják neki tiltani ezt a hitet.” (Szombatosok köyt)

Erdélyi hívei, barátai visszavárják, de Móricz 1942-ben már sokat betegeskedik, ezért fogadott lányát, Erzsikét küldi maga helyett Kolozsvárra. Ebben az évben is, bár ritkábban, jelen vannak az erdélyi írók a Kelet Népe hasábjain. Az utolsó számban például Jordáky Lajos idézi 1848 emlékét (Ereklyék és hagyományok).

Az utolsó korszak költői. Amikor Móricz Zsigmond 1939 decemberében átveszi a szerkesztést Szabó Páltól, a Kelet Népe — alcíme szerint — szépirodalmi, társadalomtudományi és kritikai folyóirat. E hármas jellegből az utolsó években legfontosabb a társadalomtudományi; a válogatás is ezt a szempontot tükrözi. A jelentős könyv- és művészetkritikai rovattal nincs módunk foglalkozni. (Kassák Lajos a Kelet Népében ad hírt Borsos Miklós pályakezdéséről; 1941. március 15.) A szépirodalmat első helyen természetesen a pályája csúcsára érő szerkesztő írásai képviselik. Móricz a Kelet Népeben közli folytatásokban Árvácska és Ro\sa Sándor a lovát ugratja című regényeit. Itt kezdi el Móricz felkérésére Németh László az Iszony első fejezeteit — a regényt majd a felszabadulás után újrainduló Válaszban fejezi be.

21 Móricz Zsigmond erdélyi kapcsolatairól lásd: Móricz Zsigmond köröttünk. Válogatta, az előszót és a jegyzeteket írta: Kántor Lajos. Bukarest, 1979.-207-