Tasi József: Szilánkok. Válogatott cikkek, tanulmányok (Budapest, 2002)

Móricz Zsigmond és „holdudvara” - A Kelet Népe, 1935-1942. Bevezető

más, a munkásosztály helyzetét feltáró tanulmányokat. Ne feledjük, Benjámin László, a fiatal kommunista költő a Kelet Népében vallhatta: „Az ellenséghez tartozom!”

A lap sajátos kelet-európai szemléletet tükröz. Kerék Mihály tanulmánya a bolgár földreformról követendő példa a kortárs olvasónak. De megemlíthetjük Sárközi György beszámolóját a romániai szociográfiáról, Németh László tanulmányát a szerb-magyar kultúr- kapcsolatokról és a folyóirat vajdasági különszámát is. A Kelet Népe haladó hagyományként ápolja a Sarló örökségét; a sarlós Jócsik Lajos Móricz mellett több mint egy évig a folyóirat szerkesztője. Továbbá: az erdélyi és bukaresti baloldali írók a kolozsvári kommunista folyóirat, a Korunk megszűnése után a Kelet Népében találnak fórumot: Asztalos István, Balogh Edgár, Jordáky Lajos, Nagy István, Salamon Ernő és Szemlér Ferenc írásaira gondolunk. Mindez a háborús cenzúra „árnyékában”!

Felvillantottuk az ötven éve induló folyóirat néhány rokonszenves vonását. Kötetünk révén a mai olvasó megismerkedhet a ma már nehezen hozzáférhető folyóirattal. Az ezerötszáz publikációra épülő válogatás a legfontosabb szépprózai és publicisztikai írások bemutatására törekszik, és arra is ügyel, hogy arányosan dokumentálja a folyóirat egymást követő korszakait. Ezek a következők:

1935. október—1936. január az útkeresés ideje. A Kelet Népe, alcíme szerint, szépirodalmi, társadalomtudományi és kridkai folyóirat. Címlapján Gáborjáni Szabó Kálmán linómetszete, a felkelő nap fényében az eke szarvát megragadó paraszt alakjával. Barsi Dénes programcikkéből idézzük a következő sorokat:

„A magyar írás nagy szintézisén át akarjuk a szemek tág horizontú irányítását a végzetes magyarság összes meztelen problémáira, ezért választottuk címül az első bátran, megdöbbenten, modernül látó magyarnak, Széchenyinek igéjét: KELET NÉPE.

És azért, mert Keletről indultunk, ahol legvigasztalanabbul áll és tesped a magyar élet: az anyagban és lélekben sivatagos Tiszántúlról.”2

A lapalapító Barsi Dénes elméleti írásai ma szinte reprodukálhatatlanok, annyira áthatja őket a fajelmélet. Apja csendőr altiszt volt, nevelőanyja román származású. A családjukban dúló vitákat, ellentéteket általánosítva úgy vélte, hogy a magyarság különböző rétegei közötti feszültség „a vérségi egyensúly helyreállítása nélkül meg nem gyógyítható”. A Kelet Népét „a spontán egyensúlyozó magyar vérség: a magyar parasztság” megváltó szerepének hirdetésére kívánta felhasználni. Ezen az úton szerkesztőtársai — bár maguk is parasztcentrikusak — nem követték, s Barsi 1938 júniusában csalódottan megvált a folyóirattól.3

Veres Péter az első számtól a folyóirat munkatársa. O — Szabó Pál szerint — „a Kelet Népén tanulta meg azt a mesterséget, amelyben az írás pontosan ugyanaz, mint a szó.”4 Képzett marxista lévén, gyakran orientáló szerepe lett írásainak és állásfoglalásainak. Falukutatás című tanulmánya (1935. november) kimondadanul is a világ megváltoztatására felszólító híres marxi tézisre épül. (Saját falukutató művét, Ap Alföld parasztságát, és Illyés Gyula ugyancsak klasszikus irodalmi szociográfiáját, A puspták népét ebben az időben közölte folytatásokban a Válás p A Kelet Népe második száma szinte a Szegedi Fiatalok (Buday György, Ortutay Gyula és Tömöri Viola) különszáma lett; állandó munkatársul

2 Kelet Népe, 1935. október 3.1.

3 Barsi Dénes: A Kelet Népe DobmpusgtátólMóricp Zsigmondig. Magyar Elet, 1940. január 6—8.1.

4 Szabó Pál: Nyugtalan élet. Az írás jegyében. Bp., 1958. 291.1.-197-