Tasi József: Szilánkok. Válogatott cikkek, tanulmányok (Budapest, 2002)

Móricz Zsigmond és „holdudvara” - Móricz Zsigmond, a Nyugat szerkesztője. Utószó. Egy levelezéskötet tanulságai

güket — típusoknak látszanak előttem az egész utánunk jött írógeneráció históriájában. Ez a három író Kodolányi János, Pap Károly és Gelléri Andor Endre. Róluk fogok pár szót szólani mint írógenerációjuk s általában emberi generációjuk reprezentánsairól.”

A bevezető s a Gelléri Andor Endréről írott három és fél gépelt oldalnyi szöveg mindmáig kiadadan. A negyedszázadnál alig idősebb író élettörténetének felvázolása után saját szavaival jellemzi ifjú barátját: „Most még realitásokba vagyok bonyolódva, de később tiszta problematika leszek. Nekem tűzkatasztrófa az írás, út a transzcendentálitás felé.”

Ha Gellérinek tűzkatasztrófa az írás, Móricz számára: divináció. A két meghatározás azonos fogalmat jelöl, talán ezért is vonzódott egymáshoz a két író. A Mai Dekameron írói közül Gellérin alig mutatható ki Móricz közvetlen hatása. Az ő rokonságuk ennél sokkal erősebb: a világ és az alkotás azonos szemléletében és a leképzés hasonlóságában gyökerezik. Egy példa. Gelléri elmeséli, hogyan ismerkedett meg Móriczcal, Mikes Lajosnál, Malist-lapok irodalmi vezetőjénél járt, aki Móricz-kötetet nyomott a kezébe:

Miért tetszik ez magának?

— Mert él — feleltem.

— Bővebben — unszolt Mikes.

— Mert ennél — mondtam — a szóval együtt születik az élet is.”2'

Móricz idézett esszéjében — Babits Mihállyal a Garda-tón — hasonlóan látja író és írás feladatát és határait: Én arra volnék büszke, ha úgy írok, hogy a figurát, aki megszólal a

toliam alatt, az összes tudományok ugyanúgy vehetnék vizsgálat alá, mint a valóságos élőlényt.”21 22

Visszatérve a Fiatal írók estjére, Móricz így fejezte be a bemutatást: „Nem elemzem, majd kielemzi magát alkotásokban és élettényeken át”, majd felkérte Páger Antalt A

szállítóknál felolvasására.

Ezt a novellát, melyhez hasonló remekmű nem sok akad irodalmunkban, Móricz valósággal kikényszerítette írójától, miután az — nem bízván önmagában — egyszer már visszakérte a Nyugattá 1. Ezúttal Gelléri Andor Endre Móricz Zsigmondnak írt 1939. május 21-i levele23 néhány sorát idézzük: „Ön volt az én második nagy szerkesztőm Mikes után! Nem felejtem el soha a Nyugatnál való csevegéseinket, a megrakott íróasztalt, a telefonbeszélgetését első regényem érdekében.” (A nagymosoda ezek szerint Móricz segítségével jelent meg 1931-ben a Pantheonnál, mely a Nyugat-könyvtár első köteteinek kiadója volt.) „Nem emlékszik, hogy Ön a Lukácsból jött, fúrdőzni volt ottan, s a villanyoson sürgette, hogy adnám Önnek vissza A szállítók[nál] című novellámat, mert az jó? S én alig akartam hinni Önnek...” Amikor — Móricz Zsigmondnak a Nyugattól való megválását követően — megjelent Gelléri Andor Endre első novelláskötete, a Szomjas inasok, a következő ajánlással küldte el mentorának: „Mikes Lajos felfedezett; aztán elfáradt törődni az irodalommal. Egyedül maradtam akkor. Sehova se írtam, sehol se jelentem meg. De Móricz Zsigmond lett a Nyugat szerkesztője. És az enyém is. Szinte átadta nekem a Nyugatot; ma vittem; - holnap hozta, mit írtam. Engedte, hogy nőjjek - ez a könyv szerkesztői keze alatt született. Őszinte, mély szeretettel adom emlékül 1933 III/19. Gelléri Andor Endre”24

21 Egy önérzet története. Bp., 1957. Szépirodalmi Kk. 171.1.

22 Tanulmányok. Bp., 1978. Szépirodalmi Kk. 1971.1.

23 PIM M. 100/577/3.

2i>PIM M. 1120.-192-